Interjú a 2017-es Felfedezettjeink pályázat fődíjasával.
Nikolényi Gergő ifjú kutató, a biológia tudományterületén tevékenykedik. Jelenleg a Cambridge-i Egyetemen folytatja tanulmányait. Eddigi tudományos pályájáról, a Felfedezettjeink ösztöndíj elnyeréséről és a tehetséggondozásról beszélgettünk vele.
Mi az, ami elvezetett téged idáig: hogyan lettél egy nagyon neves külföldi egyetem hallgatója?
Már kiskorom óta nagyon érdekeltek a természettudományok. Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy a gyermekek már minél fiatalabb korban rájöjjenek arra, mi érdekli őket, jobb esetben pedig ez egybe esik azzal, amiben tehetségesek is. Engem már általános iskolás koromtól kezdve a kémia és a biológia tanárom nagyon sok mindenben támogatott, segített. Általuk több versenyen is eredményesen szerepelhettem: ilyen például a Szécsi Szilveszter Tehetségkutató Biológiaverseny, vagy a Meleg István Kémiaversenyen. Ezeknek, ha nevezhetjük így kezdeti sikereknek, illetve a felvételinek köszönhetően kerültem be a Szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnáziumba, ahol szintén a biológia tanárom, Bán Sándor tanár úr támogatott a természettudományok iránti érdeklődésemben. Ő adott lehetőséget arra, hogy úgy gyarapítsam a tudásomat, hogy közben erről folyamatosan kapjak visszajelzést is: versenyek, előadások, konferenciák keretében. Természetesen mindemellett mindig ott voltak a szüleim is, akik mindehhez egy olyan családi hátteret biztosítottak, amiben azt csinálhatom, amit szeretnék.
Még csak 19 éves vagy, de biológia tudományterületen már számos kiemelkedő eredményt, teljesítményt tudsz felmutatni. Hogyan segítették a személyes fejlődésedet ezek a tapasztalatok, eredmények?
A versenyek nem csak a versenyből állnak, hanem az előtte levő felkészülésekből is. Hiszem, hogy a versenyre való felkészülés során szerzett tudást nem lehet az embertől elvenni. A felkészülés közben szerzett tapasztalat, tudás az, ami igazán számít. A verseny már csak a visszajelzés, hogy hogyan szerezted meg a tudást és milyen formában tudod alkalmazni. Nekem ez az, ami igazán fontos.
Hogyan telnek a mindennapjaid? Mivel foglalkozol mostanában?
Alapvetően az a fontos számomra, hogy a tanulmányaimat minél sikeresebben folytassam. Sokat olvasok olyan cikkeket is, amelyek nem feltétlen a tanulmányaimhoz köthetőek. Eljárok előadásokra, biológiai vagy más tudományos társaságok előadásaira, amiket itt Cambridge-ben rendeznek. Látogattam már meg itteni laborokat, illetve a szünetben Szegeden is volt lehetőségem betekinteni az ott zajló tudományos munkába. Szóval a tudományban élek.
Ezen kívül a sport is fontos számomra: hétvégenként, vagy amikor időm engedi, eljárok edzeni illetve falat mászni. Így tudom a mentális és fizikai fáradtságot kiegyensúlyozni.
Valójában kevés szabadidős tevékenységet végzek, az egyetemi tanulmányaim szinte teljesen egészében kitöltik a mindennapjaimat. Ami kifejezetten érdekel a biológia területéről, az a molekuláris biológia és a biokémia, ezen belül egyrészt jelátviteli folyamatok vizsgálata a sejtben. Továbbá van egy olyan része a sejtnek, amit citoszkeletonnak neveznek, ez egy nagyon dinamikus rendszer és rendkívül érdekesnek találom, hogy hogyan képes autonóm módon hihetetlenül komplex rendszerként bizonyos funkciókat ellátni a sejtben.
Ki vagy mi az, akire / amire számíthatsz, hogy tudományos kíváncsiságodhoz köthetően minél jobban megismerd a lehetőségeidet?
A gimnáziumi éveim alatt a biológia tanárom, Bán Sándor tanár úr volt az, aki folyamatosan segített. Ő mutatta meg, hol és hogyan tudom megmutatni mindazt, amit tudok: konferenciákat, versenyeket, pályázatokat ajánlott. Igazából nem csak tanulmányi segítséget adott, hanem megtanított arra is, hogy hogyan kell a mai világban hatékonynak lenni és egyúttal az intellektuális fejlődést is fenntartani. Ezen kívül a szüleim és a családom is folyamatosan támogatott és támogat a mai napig.
A Felfedezettjeink ösztöndíjat jelölés alapján lehet elnyerni. Téged a Szegedi Radnóti Miklós kísérleti Gimnázium jelölt. Hogyan fogadtad a jelölést, mit jelent számodra ennek az ösztöndíjnak az elnyerése?
Nagyon megtisztelő volt, hogy idén én lehettem az intézmény egyik jelöltje. Mindkét szülőm tanár, így mondhatom, hogy pénzügyileg nem a legkedvezőbb a családi helyzetünk. Az itteni, Cambridge-i tanulmányaimnak is egy részét pályázatból és diákhitelből finanszírozom, ezért a fődíj elnyerése hihetetlenül nagy segítségnek számít. Úgy gondolom, hogy az intellektuális fejlődéshez nem csak a metódusokra van szükség - például amit a versenyekre való felkészülés során szerez meg az ember - hanem pénzre is, hogy a felkészüléshez megfelelő eszközök is elérhetővé váljanak.
Milyen feladatokat látsz most magad előtt? Hogyan látod a jövődet? Milyen terved van a Felfedezettjeink ösztöndíj felhasználására?
Rövid távú terveim között szerepel, hogy sikeresen befejezzem az egyetemi tanulmányaimat, ugyanis ez a későbbi elhelyezkedésemet is nagyban segítené. Nyáron sem szeretnék kiesni az év közbeni ritmusból, ezért nyári gyakorlatokat kerestem és keresek, hogy akkor is részt tudjak venni tudományos tevékenységekben és megmaradjak egy motiváló környezetben.
Hosszú távú céljaim között szerepel a PhD megszerzése, utána pedig egy kutatócsoportba szeretnék bekerülni - akár egy magyar vagy egy külföldi csoportba - ahol molekuláris biológiával szeretnék foglalkozni. A későbbi munkám során a megfelelő körülmények biztosítása a fontos számomra, hogy úgy tudjak kutatni, hogy a megfelelő eszközök rendelkezésemre állnak.
Nagyon fontos a mai világban, illetve a kutatói munkában is a kommunikáció gördülékenysége, hatékonysága, hogy minél könnyebben meg tudjuk szerezni, feldogozni és továbbadni a szükséges információt. Éppen ezért vagy megjavíttatnám a mostani laptopomat vagy pedig egy új laptopot vennék. Ezen kívül szeretnék még olyan könyveket is beszerezni, amelyek a jövő évi egyetemi kurzusaimhoz lesznek szükségesek.
Mit gondolsz, a hozzád hasonló fiatal tehetségeknek mennyire van segítsége? Hol és hogyan érhető tetten a fiatal tehetségek támogatása kortársaid körében?
A tehetséggondozásnak az a nehézsége, hogy egyrészt szerencse is szükséges ahhoz, hogy egy fiatal megtalálja azt, ami érdekli őt, és amiben tehetséges, másrészt pedig az is fontos, hogy ezek a diákok „fel legyenek fedezve”. Tehát, hogy legyen valaki, aki támogatja őket. A támogatatók szempontjából ez pedig azért nehéz, mert nincs egy általános minta abban, hogyan lehet felismerni a tehetséges diákokat, hanem minden diák egyedi és a támogatásukat személyre szabottan kell megtenni. A tehetségtámogatók csak egy jól felépített rendszeren keresztül tudják ezt a fajta támogatás végigvinni, és ezért is van szükség olyan pályázatokra, amik személyre szabva, egyénenként megvizsgálnak mindenkit. Szóval sok szerencse kell ahhoz egy diáknak, hogy segítséget találjon, azonban neki is ugyanannyira sok erőfeszítést kell tennie azért, hogy a támogatás megtalálja őt.
Mit tudnál tanácsolni, mit üzennél a hozzád hasonlóan tehetségség fiataloknak, hogy tehetségüket ki tudják bontakoztatni?
Nagyon fontos, hogy már fiatal korban minél több dologról informálódjanak a gyerekek, mert ez növeli az esélyét annak, hogy felismerjék mindazt, amiben jók és amiben tehetségesek. Ezért ebben a korban a szülőknek nagy felelőssége van, hogy minél több dolgot megmutassanak nekik, olvassanak nekik. Továbbá a tanárok részéről is fontos, hogy úgy oktassanak, olyan rendszereket mutassanak be a fiataloknak, hogy minél több területet érintsenek. Ez az, ami nagyon sokat tud segíteni, hogy megtalálják a megfelelő irányt és azon végig tudjanak haladni a siker felé.
