Gyermek- és fiatalkorú bűnelkövetők tehetségfejlesztése drámajátékkal, táblás játékokkal, hagyományőrző szakkörrel.
Az intézetben jelenleg száznegyven bűnelkövető gyermek, fiatal, fiatal felnőtt tölti előzetes letartóztatását vagy ítélettel javítóintézeti nevelése idejét – közülük a legfiatalabb tizenkét éves, a legidősebb huszonegy. Az intézetben élők 85%-a roma származású, 70%-a hátrányos helyzetű pillanatnyilag. Az alapító okiratban meghatározottak szerint reszocializációs tevékenység keretében nevelés, oktatás, szakképzés és munkára nevelés folyik, és nem mellékesen tehetséggondozás.
A reintegrációt elsősorban a nevelőotthoni tevékenység szolgálja, emellett a fiatalok az intézet belső iskolájában folytathatják tanulmányaikat, részt vehetnek felzárkóztatásban, általános iskolai oktatásban – ezzel hatvan százalékuk él is, ahogy szakiskolai, szakmai előkészítői oktatásban harmincnégy százalékuk, valamint középiskolai képzésben vesz részt hat százalékuk – magyarán az intézet minden tanulója részt vesz iskolai oktatásban vagy felzárkóztatásban, tankötelezettségi korhatárra tekintet nélkül. Az oktatás tíz-tizenkét fős tanulócsoportokban folyik, és a fiataloknak évente két alkalommal van lehetőségük osztályozóvizsgát tenni.
Ugyancsak az összes fiatal részt vesz munkafoglalkoztatásban is, ezzel erősítve a megszerzett szakmai tudással ellátott munka fontosságát, a család ellátását és társadalomba való beilleszkedést. Az alapfeladaton túl pedig számos kiscsoportos, intézeti szintű fejlesztő és tehetséggondozó foglalkozás is folyik, mert az itt dolgozó szakemberek a megőrzés, személyiségfejlesztés, oktatás, szakképzés, munkára nevelés mellett kiemelkedően fontosnak tartják a fiatalok tehetségfejlesztését. Ez utóbbi munkának nagy teret biztosítanak a pályázatok. A szakemberek aztán ezekbe a tevékenységekbe igyekeznek bevonni minél több fiatalt, és az intézeti programokat ennek megfelelően szervezni. Úgy tartják ugyanis, nincs elegendő mértékű önfejlesztő tevékenység a pedagógiai program és módszer alapján, lévén a fiatalok szervezett keretek között, programvezetők által irányított foglalkozásokon vesznek részt, a kínált lehetőségek alapján, ezért érzik szükségét külön foglalkozni tehetséggondozással is.
A közelmúltban valósult meg egy fejlesztési, tehetségazonosítási, tehetségfejlesztési pályázati program az „Én gyermekem is tehetséges” címmel, a Tehetséghidak uniós projekt keretében. Ebben az intézet összes fiatalja részt vett – így a roma származású, illetve hátrányos helyzetű fiatalok aránya a projektben megegyezik az intézeti arányokkal. A projekt keretében történt a pedagógusok továbbképzése is különböző fejlesztési területeken. Ezt követte táblajátékkal, illetve a mozgáskotta módszer alkalmazásával a képesség- és készségfejlesztés, tehetségazonosítás és tehetségfejlesztés. Továbbá ennek keretében szerveztek hátrányos helyzetű fiataloknak informatikai tanfolyamot is.
Az intézetben nagy számban vannak tanulási zavarokkal küzdő, vagy tanulásban akadályozott fiatalok. Fejlesztésük egyik nagyszerű eszköze a mozgáskotta módszer, amely jelrendszerével játékos formában fokozatosan nehezedő feladatokkal fejleszti a mozgáskoordinációt, koncentrációs képességet, a jobb és a bal agyfélteke összehangolását, a tartós figyelmet, a gondolkodást, az egyensúly- és ritmusérzéket, az értelmi képességeket. A pályázati program során a pedagógusok megismertették, megszerettették a fiatalokkal ezeket a foglalkozásokat, a továbbiakban pedig a fejlesztőpedagógus, a gyógypedagógus és a nevelőtanárok beépítik a fejlesztési módszereik közé.
Az utógondozás sajnos az életkori szakaszhatárok miatt nem realizálható, mivel a nyilvántartási rendszer a fiatalkorúakat és az időközben felnőtt korúvá vált elkövetőket nem kezeli egységesen. Az intézetből kikerült fiatalok esetében a reintegráció tekintetében is csak informális visszajelzésünk van, hogy megállják-e a helyüket a társadalomban, vagy visszaesők lettek. További fejlődésükről, esetleges kimagasló teljesítményeikről a fenti okok miatt ugyancsak ritkán van információnk.
Az intézet a pályázat adta lehetőségekkel élve többféle játékot szerzett be és igyekezett azokat megismertetni és megszerettetni a fiatalokkal. A táblajátékok kiválasztásának előzetes szempontja volt, hogy azokkal logikai és értelmi képességeket lehessen fejleszteni. Ezek a játékok ugyanakkor szabálykövetést, fegyelmezettséget, kitartást, türelmet, becsületet, és kudarctűrést is tanítanak, ami az intézet fiataljainál különösen hasznos. Motivációként csoportokon belüli és intézeti szintű versenyeket rendeztek, a legügyesebbek jutalomban részesültek. A mélyebb szintű fejlesztés, tehetségfejlesztés további folyamatos célja az intézeti munkának.
A projekt elindításával egy szépen berendezett „táblajáték szobában” kiscsoportokban játszhatják a fiatalok a különböző készség- és képességfejlesztő játékokat. A megvásárolt eszközök lehetővé teszik a „Táblajátékok” program fenntartását, folyamatosságát. Az intézetben nagy a fluktuáció, így mindig új fiatalok ismerkedhetnek meg a játékokkal, és vonhatók be a fejlesztési folyamatba. A táblajátékos szakkör célja, hogy a táblajátékok alkalmazásával növekedjen a fiatalok koncentrációs képessége, illetve az, hogy egy adott időtartamban megtanuljanak egy adott feladatra figyelni, és abban a lehető legjobb döntést meghozni. A táblajátékok szórakoztató formában fejlesztik a figyelmet, a logikus gondolkodást és segítségükkel olyan plusz képességekre és készségekre tehetnek szert a fiatalok, amelyet egyéb alkalmakkor is használhatnak. A játékok közösségépítő és fejlesztő hatása közismert, ezáltal fejleszti a másokra figyelést, egymás segítését, egészséges értelemben pedig fejleszti a versenyszellemet és a nyerni akarást egyaránt.
Ami a tehetségfejlesztést illeti, az intézetben a fenti tevékenységek mellett szakvizsgázott drámapedagógus vezet drámafoglalkozásokat, a dráma ugyanis annyi más rendeltetése mellett a reszocializáció, a kulcskompetenciák fejlesztésének egyik eszköze. A gyerekeken megfigyelhető, hogy leghatékonyabban cselekvés közben tanulnak. Az is megfigyelhető, hogy a gyerekek többnyire meglévő tapasztalataikat használják fel arra, hogy az új ismereteket, információkat értelmezzék, és amennyiben megkapják a lehetőséget az ismert és az ismeretlen tartalmak közti hidak megépítésére, akkor újszerű tanulói státusuk is lesz, továbbá kialakíthatják saját tanulási módszereiket. Az intézetben a drámaműhely foglalkozások délelőttönként vannak. A drámaműhely munkára a fiatalok önként jelentkezhetnek, a csoportba kerülésüknél figyelembe véve képességüket, magatartásukat és egyéb körülményeket, így például azt, hogy az adott fiatal meddig van az intézetben. A műhelyben lehetőség nyílik a Drámapedagógiai munkaterv tematikus anyaga alapján tehetséggondozására, korrekciós nevelésére, a fiatalok önkifejezésére. Saját maguk írnak, alkotnak, részt vehetnek művek létrehozásában, amit megfelelő körülmények között – Nyitott kapuk, színházi előadások – önkéntes munka keretében be tudnak mutatni. A foglalkozásokban résztvevők koruknak megfelelő formában viselkedési bátorságot, biztonságot kapnak az élet sok területén, így támogatja őket a pályaválasztásban, ügyintézésben, családi, iskolai gondok megoldásában, és egyéb hétköznapi helyzetekben. A dráma persze mindenekelőtt lehetőség arra, hogy a tanulók egyénileg és csoportosan előadást tervezhessenek, létrehozhassanak, illetve a létrejött előadást bemutathassák. A tevékenység célja az is, hogy a napi gondok, problémák kezelését elősegítse, ugyanis a zárt körülmények között élő fiatalokban rengeteg düh, keserűség, agresszivitás, lelki fájdalom gyűlik össze, és az ilyen foglalkozások lehetőséget adnak ezen érzések oldására, enyhítésére.
Az intézetben ezen kívül még szakköri formában is folyik tehetséggondozás, amely foglalkozásoknak célja a kreativitás fejlesztése, a tehetség felismerésére. A szakkörben tehetséggondozásra épülő művészetoktatást végeznek, a foglalkozásokat vezető szakemberek a művészet befogadására, és az alkotómunkára készíti fel a programban résztvevőket – a művészeti nevelés ugyanis, mint közlés, közösségteremtő erő, egyben egymásra figyelés is, párbeszéd, kapcsolatteremtés, vagyis vizuális kommunikáció, amely felkészít a szabályok elfogadására és használatára, így a szakkör vezetői arra is törekednek, hogy a művészetoktatás segítségével pozitívan alakítsák a résztvevők személyiségét. A művészeti alkotás készség- és képességfejlesztés, problémamegoldó, önkifejező, kulturális hátrányokat kompenzáló eszköz, amely felgyorsítja az intellektuális fejlődést, és amely hozzájárul a résztvevők képességeinek fejlődéséhez, testi-lelki egészségének megőrzéséhez. A szakkör célja elsődlegesen az, hogy a fiatalok számára átadják mindazokat az ismereteket, amelyek fejlesztik a képi vagy tárgyalkotói megfogalmazás képességét. A szakköri tevékenykedésben résztvevők megismerhetik a képző- és iparművészet eszközrendszerét; a tér, forma és szín, kép- és tárgyépítő szerepét; a kiemelés, figyelemirányítás, a kompozíció kifejezésben betöltött szerepét; az igényes és kreatív eszközhasználat fontosságát; a térmegjelenítés különböző módjait; a plasztikaképzés lehetőségeit; a tárgyalkotás, konstruálás módjait; az egyéni kifejezési mód kialakításának fontosságát. Elmélyedhetnek a geometrikus és organikus formaképzés, a sík és a térmegjelenítés problémakörében. Meghatározott funkcióra különböző tárgyakat alkothatnak. Gyakorlatban alkalmazhatják a ceruza- és tollrajz, a vízfestés, a monotípia, a fonalgrafika, a viaszkarc, a tuskimosás, a papírkivágás, a papírmozaik és a kollázs készítés technikáit. Kültéri plasztikákat, épületeket tervezhetnek, agyagból plasztikákat, maketteket alkothatnak.
Tekintettel az intézet céljaira és lehetőségeire, hagyományőrző roma szakkör is működik. A szakkör célja, hogy az intézményünkben élő különböző etnikumú fiatalok megismerjék egymás történelmét, folklór kincsét, kultúráját, ezzel erősítve egymás elfogadását. A program során a fiatalok megismerkednek a magyarság és ezen belül a cigányság eredetével, történelmével, kultúrájával. A szakkörnek eltökélt célja, hogy a fiatalok előítéletek helyett képesek legyenek egymás elfogadására, az értékek megismerése után oldódjon az egymás közötti esetleges feszültség, mert a tapasztalatok szerint a fiatalok igen hiányos történelmi, ismeretekkel rendelkeznek, nem ismerik egymás hagyományait. Ennek feloldása érdekében tematikus rendben dolgozzák fel a két nép eredetéről, az ősi hagyományokról, szokásokról, hiedelmekről, babonákról, az ősi szakmákról szóló történeteket, ismereteket; és tanulnak az egymás mellett élésről, demográfiáról, életmódról, iskolázottságról és ezek lehetséges hatásairól, a jog és jogvédelemről; megismerkednek a képviseleti szervekkel. A szakkör keretében hangsúlyt kap a zene, mint az érzelmek kifejezése és a nyelvek közötti átjárás, így lehetőség van a cigány és magyar folklór megismerésére, mind a zene és tánc területén, valamint a cigány nyelv alapjainak megismerésére. A szakkör kiemelt figyelmet szentel a kortárs, képző- és zeneművészekre, írókra, költőkre. Feldolgoznak egy-egy filmalkotást, amely az értékek bemutatását célozza.
Az intézetben működik továbbá „háztartási” szakkör is. A foglalkozások célja, hogy a fiatalok a társadalmilag elfogadott életvitelhez szükséges alapvető ismereteket sajátítsák el a gyakorlatban. Általános fejlesztendő feladatként a mindennapi életben jelentkező, az önálló életvitelhez szükséges feladatok megoldási képességének kialakítását is célul tűzte ki. A foglalkozások témakörei nagyon gyakorlatiasak, módszerként a cselekedtetést, a gyakorlati alkalmazást használja. A szakköri foglalkozások során megbeszélnek és kipróbálnak olyan „háztartási” munkákat, amelyek majd szabadulásuk után is hasznosnak bizonyulhatnak. Másrészt a foglalkozások enyhíthetik javítóintézeti környezet, a bezártság okozta negatív hatást. A foglalkozások felölelik az önkiszolgáló tevékenységektől kiindulva a munka jellegű tevékenységeket, hangsúlyozva a felnőtt létre, önállóságra, munkára való felkészítést. A foglalkozások az alábbi tematikák köré épülnek: házi munkák a lakásban (takarítás, mosás, varrás, vasalás), főzés, karbantartási munkák (festés, mázolás), állatgondozás (kisállatok, házi állatok nevelése), lakókörnyezet rendben tartása, apró szerelési munkák, ügyintézés (postán, bankban, okmányok beszerzése, orvosnál, vendéglátó- és szórakozóhelyen stb.), gyermekgondozás, betegápolás, elsősegélynyújtás, közlekedési ismeretek. A foglalkozások mindegyike segíti a reszocializációs folyamatot, amelynek során megtanulják szűkebb és tágabb környezetük gondozását, erősíthetik az együttélés szabályait, a lehetséges és elvárt viselkedésmódokat.
A csoportok mindennapi programjában sportfoglalkozások is vannak, ezek ugyan nem tehetségfejlesztésre épülnek, de vannak olyan programok, amelyek a sportot, mint komplex eszközt használja a fiatalok nevelésében. A sportfoglalkozások elsődleges célja, hogy a mai mozgásszegény életvitellel szemben alternatívát kapjanak olyan mozgásformák és életmód bemutatásával, ami mindenki számára könnyen elérhető. Az intézet szándéka tehát több mint az aktuális sporttevékenység, hiszen a foglalkozások által a részt vevők személyiségére és ezáltal életmódjuk megváltoztatására szeretne hatással lenni. A foglalkozások természetesen nagymértékben hozzájárulhatnak a felgyülemlett agresszió levezetéséhez, a csapatban végzett tevékenységek pedig növelik az egymás iránt érzett megbecsülést, fejlesztik a toleranciát. Olyan sportágak és egyéb mozgásos tevékenységek érhetők el a program által a fiatalok számára, amelyet a civil életükben is folytathatnak: asztalitenisz; labdajátékok (röplabda, kosárlabda, foci), torna, gimnasztika – ezeket a sportokat az előzetes és javító részlegben tartózkodók is játszhatják –; természetjárás-túra – ezen csak az ítéletüket töltő javítóintézeti fiatalok vehetnek részt.
