Pedagógusszerepek a tehetséggondozásban. Gyakorlati megközelítések. A kötet szerkesztője Polonkai Mária.
Az olvasó egy 10 tanulmányt tartalmazó kötetet tart a kezében. A Magyar Géniusz Program és a Tehetséghidak Program megvalósulása során a MATEHETSZ több olyan kötetet adott ki, melyek segítették az elméleti szakembereket, pszichológusokat, a különböző képességek fejlesztésével foglalkozó pedagógusokat, szülőket, tanulókat eligazodni a tehetséggondozás sokféleségében, vagy elméleti alapozással támogatták a jobb eredmények elérését. Jelen kötetet az hívta életre, hogy a pedagógusok szívesen vettek részt a MATEHETSZ által szervezett továbbképzéseken, és ott mindig nagy érdeklődéssel fogadták a gyakorlatban megvalósított programok bemutatását, az intézményi tehetséggondozás általános kérdésein túl is szívesen ismerkedtek meg a pedagógus tehetséggondozó munkáját segítő módszerekkel, eszközökkel, különböző szervezeti formákkal.
A kötet első részében Bíró Gábor tanulmánya az intézmények tudatos tehetséggondozó munkáját mutatja be, amelyben a vezetőnek óriási feladatai vannak. Ezt a munkát a köznevelési rendszerben az utóbbi időben megjelenő különböző elemek – Nemzeti Tehetség Program, a jogszabályi környezet változása, a pedagógusok előmeneteli rendszere – jelentősen befolyásolták. A szerző markánsan megfogalmazza, hogy a tehetséggondozásnak pedagógiai-szakmai szerepeket magáénak tudó vezetőkre van szüksége, az intézményben pedig – amit a tehetséggondozó szakirodalom régen mond – olyan stratégia kell, amely segíti a tehetséggondozó rendszer tervezését, szervezését, működtetését és állandó fejlesztését. Tanulmányának második részében a szerző rámutat, hogy a vezető stílusának, attitűdjének fejlesztésére, valamint a szereplők képességeinek alakítására energiát kell fordítani.
Csörszné Tar Enikő tanulmányában folytatja az előzőekben megkezdett mondanivaló kibontását egy konkrét intézmény nevelési programjának és gyakorlatának példáján. Bemutatja a tudatosan tervezett tevékenységet, amelyben építenek a múltra, s meg kívánnak felelni a jelen kihívásainak is. Természetesen soha nem tévesztik szem elől az eredményességre való törekvést, a tanulók sokféle tevékenység által történő fejlesztését, a pedagógusok kiváló, elkötelezett munkájának bekapcsolását a tehetséggondozásba.
Ahogy a hosszú távra megfogalmazott intézményi stratégia, úgy a pedagógusok mindennapi tehetséggondozó munkája is megkívánja a tehetséggondozó programok jól átgondolt, szakmailag megalapozott tervezését. Polonkai Mária írása ehhez kíván segítséget nyújtani a pedagógusoknak, a tehetséggondozó programot összeállító szakembereknek, hogy azt a célt sikerüljön megvalósítaniuk, amelyet kitűztek maguknak a munka megkezdésekor. Tóth Tamás tanulmányában bemutatja, hogy az intézményi tehetséggondozó munka hosszú távú tervezésén, a programokhoz készített programterveken, valamint az intézményben megvalósított programokon túl a tehetséggondozásban rendkívül fontos a kollégium feladatrendszerében rejlő sokszínű munka. A személyiség és az emocionális biztonság figyelembevétele, a rugalmas és gazdag eszközrendszer, a változatos tanulási formák, a sokszínű értékelési rendszer, az ingergazdag környezet, a pedagógusok magas szintű szakmai felkészültsége elengedhetetlenül szükségesek az eredményes tehetségfejlesztő munkához.
A kötet második része a pedagógusok tehetséggondozó munkáját segítő módszerekkel, lehetőségekkel foglalkozik. Páskuné Kiss Judit tanulmánya a tanórán kívüli és az iskolán kívüli tehetséggondozó foglalkozásoknak a tanulók személyiségfejlesztésére gyakorolt hatását mutatja be. A fogalmak tudományos igényű megfogalmazása után leírja, hogyan segítik a tevékenységek a tanulók képességeinek fejlődését, önismeretüket. Olvashatunk a tanulmányban arról is, hogy a különböző foglalkozásokon folyó fejlesztéseket nagyon eltérő módon ítéli meg a szakma, illetve milyen kritikus pontjai vannak a tanórán és az iskolán kívüli foglalkozások adta lehetőségeknek.
Kovácsné Szeppelfeld Erzsébet, dr. Szabó Istvánné és Jobbágy László írása az intézményükben szervezett kirándulásokról, tanulmányutakról számol be, ahol helytörténeti ismeretekkel, történelmi korszakok megismerésével, a tanulók irodalmi ismereteinek bővítésével érik el a tehetséges tanulók fejlesztését. Érdekessége a tanulmányutaknak, hogy bevonják a pedagógusokat és a szülőket is. Így sok közös élményük lesz a résztvevőknek, közösen készítenek és jelentetnek meg élménybeszámolókat, ami mintául szolgál a későbbiekre, amikor a résztvevők maguk is szerveznek hasonló együttléteket. Az Arany János Tehetséggondozó Programba beépített „gazdagító kirándulások” bemutatása betekintést nyújt az olvasónak abba, hogy a tehetségfejlesztés szempontjából is jól megtervezett programmal milyen eredmények érhetők el.
Gálovics Edit és Hujber Tamásné tanulmánya a tanulói portfólió szerepének tehetségfejlesztő hatásáról különös színfoltja a kötetnek; nemcsak azért, mert manapság a portfólió kifejezés bekerült a pedagógiai szakirodalomba, hanem mert a több éve alkalmazott komplex módszeregyüttes, ami jellemzi a portfólió elkészítését, jól szolgálja a tehetséggondozást. A szerzők által bemutatott portfólió készítésének „lépései” sok ötletet, kiindulópontot adhatnak a pedagógusoknak módszertani arzenáljuk fejlesztéséhez.
A kötet harmadik része a tehetséggondozáshoz szorosan kapcsolódó és a tehetségek felismerésében, kibontakoztatásában jelentős szerepet játszó szervezeti formákat mutatja be. Antal Andrea írásából jól látható, hogy a tanulmányi versenyek már régóta a tehetségfejlesztés középpontjában állnak. A tanulmányból megismerhetjük az intézménye által gondozott, az Arany János Tehetséggondozó Programnak kidolgozott Országos Irodalmi Versenyt. Nagy erénye a tanulmánynak a szerző azon megállapítása, hogy a versenyeket is el kell helyezni a fejlesztés nagy rendszerében, meg kell találni a tartalmon, a szereplésen, a tevékenységek végzésén keresztül azt a hatást, ami a tanulók képességeinek fejlesztését szolgálja.
A művészeti versenyek a korábban bemutatott Országos Irodalmi Versenyhez hasonlóan jelentős szerepet játszanak a tehetségfejlesztésben, különösen a kommunikációs kompetencia fejlesztésében. „A komplex művészetpedagógiai munka, amely a különböző iskolák pedagógusai és diákjai, illetve a rendezők közös munkája révén valósul meg, a magas fokú tudatosság mellett az élményszerű, »katartikus tanulás« megélését biztosítja, és hosszú távú tapasztalatok rögzítését is lehetővé teszi” – írja tanulmányában Zalay Szabolcs, valamint bemutatja azokat a kategóriákat is, amelyekben bemutatkozhatnak a tanulók. Írásából megtudhatjuk, hogy a tanulók hátrányokkal érkeznek a programba, de azt is bemutatja, hogy hogyan sikerül a tehetséggondozó programnak az érkezés utáni feszültségeket feloldani és kommunikációs hidakat építeni.
A kötet több tanulmányában és Szilágyi László írásában is megjelenik a tehetséggondozásban a tanuló és a pedagógus mellett nagyon jelentős szereplő: a szülő. Ahogyan a szerző írja, tevékenységükkel „többszörössé nőhet a katalizáló hatásuk”. Mindenki tudja a család kiemelkedő szerepét a tehetséggondozásban, ugyanakkor kevés olyan szervezeti formát, alkalmat mutatunk be írásainkban, ami az iskolával közös családi tevékenységet jellemzi.
Az elméleti háttér bemutatásán túl Deme Anna, Bihariné Vass Adrienn és Hlavnya Emese beszámolói a gyakorlatról, az együttlétekről, az örömszerzésről, a tanulók jobb megismeréséről, a feszültségek oldásáról, az egymástól tanulásról szólnak, ami mind segíti a tehetséges tanulók fejlődését, a kapcsolatok kialakulását. Ez a kötet sok elméleti ismeretet tartalmaz, és sok gyakorlati példa bemutatására vállalkozik, ezért is kapta a címe azt a kiegészítést, hogy „gyakorlati megközelítések”. A tanulmányok sok kérdést vetnek fel, ezekről lehet konferenciákon, nevelőtestületi értekezleten, tehetséggondozással foglalkozó összejöveteleken, Tehetségnapokon eszmecserét kezdeményezni, kiegészíteni saját gyakorlattal, másokkal megosztani saját tapasztalatainkat. A kötet részben hiánypótló a hazai tehetséggondozásban, mert bár a szakirodalomban fellelhetők a bemutatott tanulmányokban foglaltak, de pedagógusok számára készült hasonló kötet kevés van. A kötet megjelentetésével segíteni kívánjuk a pedagógusokat az eredményes tehetséggondozó munka tervezésében, kidolgozásában és gyakorlati megvalósításában.
