Apa-hidak

- Igen, bár nem a szorosan vett pedagógiai-szakmai összefüggésben, tehát nem mondjuk a tehetségazonosítás vagy tehetségfejlesztés vonatkozásában, hanem a tehetséggondozás „családi viszonyrendszerében”. Ugyanis a hagyományos családmodellben más a feladata az anyukának, és más az apukának. Abban, hogy a gyermek tehetsége „kiderüljön”, és később kibontakozhasson, az apáknak kifejezetten komoly feladataik vannak. Ezeket az apai feladatokat nemigen tudják átvenni az anyák, igaz, tegyük hozzá: nem is dolguk ez. A klasszikus anya-gyerek kapcsolat alapfogalma a kötődés. A kötődés lényege, hogy a gyermek mellett ott kell álljon egy gondozó-óvó személy. De ahhoz, hogy az anya szerepe igazán megvalósuljon, szükség van az apa személyére is, méghozzá olyan apa-figurára, aki pszichológiailag elérhető a gyermek számára. Nemcsak gondviselője, nemcsak az anyagi egzisztenciájának a megteremtője, hanem az a személy, aki játszik, törődik is a gyerekkel – speciálisan férfi módon. 

 

- Az apának fontos szerepe van a gyermek tanításában. De itt nem elsősorban az iskolai tananyag elsajátítására, az abban nyújtott esetleges segítségre kell gondoljunk, hanem arra, amit szülői instrukciónak nevez a pszichológia. E szakkifejezés mögött olyan hétköznapi, gyakori élethelyzetekre gondolok, mint például amikor az egyéves kisgyerek ül az apukája ölében, és együtt leporellót nézegetnek. Az apuka arról mesél, hogy hol látható a kakaska taréja, hol a sarkantyúja, a kisgyerek pedig válaszul megmutatja – ez voltaképpen játék, ugyanakkor nagyon komoly kognitív, figyelemfejlesztő folyamat, kemény szellemi munka a gyerek részéről, az apa segítségével. Tehát amíg az anya szerepe a biztonságos érzelmi kapcsolat kialakítása, addig az apáé a stimuláció. Ez két, egymást kiegészítő funkció. Sőt, az apa jelenléte elengedhetetlen ahhoz, hogy igazán biztonságos kötődés alakulhasson ki az anyával. A pszichológia ezt tartalmazásnak vagy konténer funkciónak nevezi.  

 

- Az apa feladata, hogy megmutassa a gyerek számára: a világ hihetetlenül érdekes! Hogy lehet kérdéseket feltenni a világnak, amikre válaszokat fogunk kapni. A gyerek spontán érdeklődése így nyer határozott irányt, így tanulja meg, hogy a tanuláshoz újabb és újabb kérdéseket kell feltenni. Végeztek egy vizsgálatot, amely bizonyította, hogy azok a gyerekek, akik az apjukkal rendszeresen sétálgattak, közben nézték a forgalmat, az utcát, az embereket, azok változatosabban beszélnek, gazdagabb szókincset használnak, többször szolgálnak magyarázattal a nekik feltett kérdésekre, és hosszabban fejezik ki magukat, mint azok, akik mellől hiányzik az apa mindennapos jelenléte. Ezt a jelenséget nyelvi hídnak nevezik: az apák összeköttetést, „hidat” képeznek a külvilág és a gyermek között. Ez a hídszerep főként a korai gyermekkorban fontos, elég csak arra gondolnunk, hogy a gyermeki agy mintegy kilencven százaléka ötéves korig fejlődik ki! Ez a kor a tapasztalatfüggő agyfejlődés időszaka a kognitív idegtudományok megfogalmazása szerint – és ebben a tapasztalatszerzésben az apának pótolhatatlan iránymutató szerepe van.

 

- Ez bizony igen szomorú valóság! Az Egyesült Államok családjainak az összetételére szokták mondani, hogy hovatovább „fatherless America” lesz a társadalomból. Ennek az apa nélküliségnek a romboló hatásaira egyre többen és többen hívják fel a figyelmet. A tehetséggondozásban is keresik már a szakemberek a kifejezetten apai jellegű terepeket, amelyek nemcsak a klasszikus, tehát tudományterületekhez vagy művészeti ágakhoz köthető tehetségterületek, hanem ide tartoznak a kétkezi szakmák, a kézügyességet vagy műszaki érzéket igénylő területek. 

 

- Hogyne, a bütykölés és barkácsolás alapvetően apai „kötelesség”. Amikor az én két – ma már nagy – fiam kicsi volt, akkor kedvenc szórakozásaink közé tartozott, hogy kidobásra ítélt régi magnókat vagy más kisgépeket körülültünk, és „csavarbányást” játszottunk: mindkettőjük kapott egy-egy csavarhúzót, amivel a még használható alkatrészeket kiszerelhették. Hihetetlenül élvezték a játékot, szakmai szemmel nézve: bevonódtak az én apai világomba, és nemcsak a szenzomotoros képességük, a kézügyességük, vagy a perceptuális pontosságuk, a koncentrációjuk fejlődött, hanem „fiús” dolgot vittünk végbe közösen, mindez hozzájárult a férfi identitásuk kialakításához is. 

Révész György ma már felnőtt fiaival nosztalgiázik

 

- Egy valamiben azonos: mindkét nemű gyermeknek alapvetően szüksége van arra, hogy fejlődése során tapasztalja mindkét nemű szülő jelenlétét: látnia kell, milyen egy férfi, aki férj és apa, és tapasztalania kell, hogy milyen a nő, aki feleség és anya. Ezt csak a – sajnos lassan már szinte „korszerűtlennek” ható – teljes családi modellben lehet elsajátítani! Persze az igaz, hogy a fiúvá nevelés alapvetően az apa, míg a nővé nevelés az anya dolga, de mivel ezek egymást kiegészítő, komplementer fogalmak, feltételezik egymást. A fiúk számára az apa egész életre szóló hatást jelent. Az apa kezdetben a már említett konténer szerep miatt fontos, később egyszerre lesz védelmező, kihívó, kezdeményező, vetélytárs, példakép, sőt, mentor fiú gyerek számára. A kamasznak is nagy szüksége van az apjára: ez a kor a nagy rivalizálás kora, amely versengésre a kamasz fiúnak azért van szüksége, hogy a felnőtt kor küszöbére érve meg tudja harcolni a saját identitás kialakításának a küzdelmeit.  A lányok életében pedig az apa a védelmező, oltalmazó szerepét tölti be. Hányszor hallani, hogy az apa úgy beszél a már felnőtt lányáról, hogy „az én kis hercegnőm” – és a lánynak szüksége is van erre a védelemre, kitüntetett figyelemre! 

 

- Sajnos, hazánkban az elmúlt három-négy évtizedben az apák lassan kiszorultak a gyereknevelésből, sőt, az egész családból. Már a kétezres évek elején megjelentek olyan figyelmeztető vizsgálatok, amelyek mutatták: az apák egyetlen történelmi korban sem hagyták el olyan könnyen a gyermekeiket, mint manapság. Ez tragédia. A gyerekek életében így aztán túlértékelődik a nők szerepe, akik – sokszor kényszerűségből – apai funkciókat is át akarnak venni, ami pedig eleve kudarcra ítélt kísérlet. Így aztán egyre több felnövekvő gyerek mellől hiányzik, sajnos, a személyiségük és képességeik kiteljesítéséhez pedig elengedhetetlen apa alakja.