Plugor Magor másfél évtizede tanít a több mint százesztendős históriával rendelkező szegedi Radnóti Miklós Gimnáziumban, és jó ideje felel a különböző pályázatok koordinálásáért. Január végén, egy nagy pályázati hajrá után találkoztunk vele: az iskola a Nemzeti Tehetség Program több aktuális kiírására jelentkezett, az előzményeket áttekintve korántsem esélytelenül. Plugor Magorral arról beszélgettünk, hogyan épülnek egymásra a különböző pályázatok, mennyiben tarthatók fenn az eredmények és mindez hogyan segíti a Radnótiban mindig is fontos tehetséggondozási munkát.
- Szeged és a régió egyik elitiskolája a Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium, ami rendre elöl szerepel a hazai középiskolákat felmérő rangsorokban. Milyen hagyományai vannak itt a tehetséggondozásnak?
- Ha az elitgimnázium kifejezésen olyan műhelyt értünk, ahol jó ideje magas színvonalú szakmai munka folyik, akkor a Radnóti ilyennek nevezhető. Persze tudom, hogy az elit fogalomnak van egy negatív értelmezése is, hogy csak kevesek juthatnak el egy ilyen intézménybe, ők se feltétlenül érdemeik alapján. Ránk ez utóbbi kevésbé vonatkozik: büszkék vagyunk rá, hogy a nem diplomás szülők gyermekeinek aránya igen magas az iskolánkban.
Ami a tehetséggondozás hagyományát illeti, azt gondolom, a jó iskola mindig is tehetséggondozó volt. Évtizedek óta működnek a tagozataink és az egyik legkeresettebb tehetséggondozó műhelyünk, a hat évfolyamos matematikaiskola. Felkarolandó, jó kezdeményezésként a 2000/2001-es tanévtől sikeresen működik az
Arany János Tehetséggondozó Program. A program célja, hogy az igen érzékeny korban lévő, általános iskolát elvégzett tehetséges gyerekek ne kallódjanak el akkor se, ha anyagi okokból vagy a távolság miatt nem tudnak jelentkezni a megfelelő gimnáziumba.
- A tehetséggondozás két szélső értékét a lemaradók és a kiemelkedő tehetségek jelentik. Hogyan gondolkodnak róluk a Radnótiban?
- Egy ekkora közösségben kirajzolódik egy átlag, amitől mindkét irányba jelentős eltérések lehetnek. A tanórán nem mindig jut alkalom felzárkóztatásra, illetve a kiemelkedő tehetségek gondozására: a problémák általában kérdésként tolulnak fel. A kérdéseket gondozni is, felzárkóztatni is egész embert kívánó feladat! Az eltérés minden esetben egyéni eltérés (még ha vannak is ismétlődő alakzatok), ezért nehéz itt látványos eredményeket elérni. Úgy vélem, mindkét esetben alapvető jelentőségű a pedagógus személyisége: minél inkább odaáll a szakmája mellé, miközben ott marad a tanuló mellett is, a diák annál inkább elfogadja a tanácsait és az útmutatását. Így van arra esély, hogy a felzárkóztatásra szoruló tanuló az olyan problémákat is megoldja, amivel korábban nem tudott megbirkózni; a kiemelkedő tehetség pedig a pedagógusban olyan mentorra találjon, aki segíti, vele őrzi a lángot, hogy ne veszítse hitét a munkában. Minden munkát kizárólag képességeink legjava szerint kell elvégezni. Szórakozni, azt már félvállról is lehet.
- Az iskolájuk többek között a TÁMOP, a Nemzeti Tehetség Program vagy a MATEHETSZ (Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége) által közzétett kiírásokon indult és nyert számos ízben. Mennyiben épülnek egymásra a különböző pályázatok?
- Amikor először kiírták a nagyobb, iskoláknak szóló pályázatokat, nehezen találtunk olyat, amit igazán magunkhoz illőnek gondoltunk. Kezdetben nem tudtuk azt sem, hogyan illeszthetők ezek az iskola életébe úgy, hogy valóban hatékony és eredményes legyen a segítségükkel elvégzett munka. Egyre csak erősödött az érzésünk, hogy ha minket is megkérdeznének a kiírók, akkor máshova helyeznénk a hangsúlyokat. Mára ez szerencsésen változott, hiszen a felhívásokat társadalmi egyeztetés előzi meg. Volt olyan nyertes pályázatunk is (a TÁMOP audiovizuális emlékgyűjtést támogató kiírása), ahol a kollégák a megvalósítás közben szembesültek azzal, hogy egy
országos adatbázis részeként milyen hasznos anyag gyűlt össze! Általánosságban elmondható, hogy a pályázatok ma már közelítenek az iskola mindennapi lüktetéséhez: érezni a törekvést, hogy olyan felhívásokat tegyenek közzé, ami az iskola életén lendíteni tud. Több mint tíz éve foglalkozunk pályázatokkal a Radnótiban, ez alatt több elszámolási rendszerrel megismerkedtünk, most megint tanulunk egy újat, hiszen idén már a tankerületen keresztül kell engedélyeztetni és lefolytatni egy pályázati eljárást. Nyilván az újabb alkalmakkal már könnyebben fog menni, most mindenesetre még nem éreztük, hogy egyszerűsödött volna a pályázati eljárás, hiszen beiktattak egy újabb lépcsőfokot.
- Mennyire fenntarthatóak a pályázatok segítségével elért eredmények?
- Fenntarthatóak: egyrészt azért, mert az így elkészült anyagokat a kollégák beépítik a tanmenetekbe, másrészt azért, mert ha a pályázás nem is, de a tehetséggondozás úgyis kötelességünk. A XX. századi történelem oktatásánál például a tízmillió forintból megvalósult audiovizuális emlékgyűjtés félszáz elkészült interjúja értékes segédanyaggá vált: a szemtanúk beszámolói erős hatással vannak a diákokra. Gondoljunk bele, hogy ha a második világháborúról vagy az ’56-os forradalomról olyan embereket látnak beszélni, akik egykor maguk is kötődtek az iskolánkhoz! Ezek az interjúk abban is segítenek, hogy belássunk a színfalak mögé, megértsük a mozgatórugókat: egy szemtanú beszámolója a háborúról vagy a forradalomról torokszorító tud lenni azok számára, akiknek nincs ilyen élményük.
- Ezeket a segédanyagokat nemcsak a Radnótiban használhatják, hanem más magyar iskolákban is. Természetes, hogy a jó gyakorlatokat megosztják egymással a tanárkollégák. A pályázat keretében fejlesztett tananyagok közül kiemelkednek az élettudományokkal kapcsolatosak: büszkék vagyunk rá, hogy e téren évek óta az ország egyik vezető tehetséggondozó műhelye lehetünk, fontos hazai és nemzetközi versenyekre, valamint a diákolimpiára is itt zajlik a felkészítés.
- Amihez nyilván sok segítséget nyújt majd a TÁMOP egy másik, közel 300 millió forintos pályázatából megvalósuló természettudományos labor is.
- Igen, ez egy jelentős beruházással megvalósuló regionális laborközpont lesz, amit a Szegedi Tudományegyetemmel és Szeged városával közösen hozunk létre. A város életében is fontos szerepet tölt majd be, hiszen komoly természettudományos fejlesztések küszöbén áll Szeged. Papíron már látni véltük az egészet, jelenleg az oktatási segédanyagok készülnek, zajlik az eszközbeszerzés: a tervek szerint fél éven belül működni fog a laboratórium. A fenntarthatóságban a város segít, illetve a szakértőink olyan berendezéseket fognak beszerezni, amelyek akár tíz év múlva is megbízhatóan működnek. A laboratórium az iskola udvarán álló egykori bölcsődei épületben kap helyet, de nem csak a radnótis diákok profitálnak majd belőle, hiszen minden tehetséges középiskolai műhely számára nyitott lesz. A legfontosabb, hogy a rátermett biológuspalánták minél előbb megismerkedjenek a korszerű eszközparkkal, és korán kapcsolatba kerülhessenek a Radnótival.
- A MATEHETSZ 2. alprojektje a szülő, pedagógus és tehetséges fiatal közötti kapcsolatok fejlesztését tűzte ki célul. A Radnóti egy különleges kiadvánnyal indult és nyert ezen a pályázaton.
- Egy közel százhúsz oldalas e-bookot készítettünk, ami az iskola honlapjáról tölthető le. Több dolog indokolta ezt a döntésünket: ma már ritkán fordul elő, hogy ha valaki érdeklődik egy iskola és az ott folyó munka iránt, akkor besétál vagy telefonál, inkább tüzetesen átnézni a honlapot. A Radnóti honlapja hamarosan megújul, de újként is az iskola hagyományőrző műhelyjellegét idézi majd: korszerű információs anyagokat akarunk közzétenni, hogy innen is megismerjék az iskolánkat. Az elektronikus kiadványban tanárportrék, diákok által készített tanárinterjúk is helyet kaptak épp úgy, mint az igazgatóság tanulmánya a gimnázium működéséről. A szerkesztés izgalmas munka volt, hiszen folyamatosan alakult a tartalom: közben is érkeztek új és lényeges eredmények, így például hét Bonis Bona kitüntetéssel elismert tanárunkról külön fejezet szól. Célunk volt, hogy a tanárok és diákok együttműködésével készült kötet lapozása küllemében is élményt szerezzen. Kellenek az új elgondolások, a korszerű eljárások. A példát, az értéket – mint a tantermi csöndet – dörgedelemmel csak fenntartani lehet. És mi soha nem fönntartani akartuk az értékeket, hanem megismerni őket.
