2013 júniusában a MATEHETSZ Gondolkodj üzletben! címmel workshopot szervezett olyan tehetséges fiatalok számára, akik meglévő ötletükhöz kapcsolódóan szerettek volna mélyebb betekintést nyerni a vállalkozások világába. Fél év elteltével Juhász Dórával és Szerencsés Gabóval beszélgettünk. A lányok a MOME elvégzése után vágtak bele közös tervezőműhelyük, a Lucky Shepherd Showroom kialakításába és működtetésébe.
Hogyan találtatok rá a MATEHETSZ felhívására?
Szerencsés Gabó: Véletlenül bukkantam rá az interneten, két nappal a jelentkezési határidő előtt.
Juhász Dóra: Nekem pedig Gabó szólt, ekkor már együtt dolgoztunk.
Milyen élményeitek vannak a Gondolkodj üzletben tréninggel kapcsolatban?
J. D.: Öröm volt olyan emberekkel találkozni, akik bár teljesen más – műszaki, természettudományi, kreatív – területről érkeztek mégis mindenkit ugyanaz hajtott: az ötletét szeretné megvalósítani, amiben hisz, ami körül forognak a gondolatai mindennap.
Sz. G.: Nagyon jó volt látni sok motivált és tehetséges fiatalt egy helyen. Elsősorban az maradt meg pozitív élményként, hogy olyan szakmákban is kreatív ötletekkel és megközelítéssel tudnak előrukkolni a frissen érettségizett fiatalok, amelyek száraz tudományos közegnek tűnnek. Meglepő volt tapasztalni, hogy laikusként is tudtunk egymásnak segíteni csupán a véleményünk megosztásával, apró ötletekkel, felvetésekkel.
Miért volt hasznos számotokra a műhelymunka?
J. D.: Rájöttem, hogy nem vagyok egyedül, és ez jó. Más is küzd az álmaiért, és bár mindenki más puttonyt cipel, mást szeretne megvalósítani, a tenni akarás, a kitartás, az ötletesség és nem utolsó sorban a bátorság mindannyiunkban megvan!
Sz. G.: Megerősítést kaptam abban, hogy az eddigi munkáim, törekvéseim jó irányba tartanak. Azok az ötletek pedig, amelyekben bizonytalan voltam, hogy elősegítik-e a jövőmet, igazolást nyertek a tréningen.
Mi volt a projekt, amit a workshopra vittetek?
Sz. G.: Dórával a Lucky Shepherd Showroom tervezői vagyunk, mindketten a MOME-n végeztünk, Táska és Öltözék kollekciókat készítünk. A mi projektünk visszonylag kiforrott állapotában érkezett a workshopra, azaz rendelkeztünk már egy bizonyos termékpalettával és vásárlói körrel. Számunkra a legaktuálisabb probléma vagy inkább kihívás az volt, hogy hogyan tudjuk megteremteni a tőkét a kiegyensúlyozottabb termeléshez és a marketingköltségekhez. Emellett választ kerestünk arra a kérdésre, hogy miképp szélesíthetnénk a vásárlói körünket.
J. D.: Igen, a műhelyünket szerettük volna szebbé, nagyobbá, még komolyabbá tenni, ehhez kerestünk segítséget és kapcsolatokat, akik megmutatják, hogyal lehet egy vállalkozást fejleszteni, miközben továbbra is fókuszálhatunk a munkánkra, a tervezésre.
J. D.: Elsősorban azt tanultam meg, hogy minden csak nézőpont kérdése, vagyis hogy aznap milyen szemüveget veszünk fel és hogyan látjuk vele a világot!
Sz. G.: Én sok megerősítést kaptam és megtanultam az apró ötleteket is megbecsülni.
Hol tartotok most, bő fél évvel a műhelymunka után a terveitek megvalósításában?
Sz. G.: Már megírtam az üzleti és a munkatervet erre az évre, ezt igyekszem betartani. Próbálok bátrabban lépni bizonyos dolgokban és az aktuális kollekciók kommunikációját szeretném erősíteni.
J. D.: Apró léptekkel, de tudatosan és biztosan haladok előre, és minden korábbi élményt, tapasztalatot felhasználok a jövőt illetően. Igyekszem kézben tartani a dolgokat, és tartani a tervezett ütemet erre az évre. Tavasszal új táskakollekciót szeretnék bemutatni, ősszel pedig új vonalat, a lakberendezést szeretném kipróbálni. Fejben már jövő ilyenkor járok, mindent jó előre meg kell tervezni, úgyhogy nagy munkában vagyok!
