Alternatív módszerekkel a zene megszerettetéséért
Az AZZ Zenesuli annak érdekében, hogy a zene valóban mindenkié lehessen, alternatív módszereket alkalmaz, s emellett jól kooperál az állami fenntartású zeneiskolákkal.
Bilku Marinát, az iskola alapítóját kérdeztük:
Mi hívta életre ezt az alternatív zeneoktatással foglalkozó tanfolyamot? Ez egyfajta elitképzés a zeneoktatásban?
Az AZZ Zenesulit olyan szülők és gyerekek igényei hívták életre, akik valami miatt nem kerültek be az állami zeneoktatásba. Az oktatásunk folyamán több esetben is kiderült viszont, hogy a tanulók mégis hordozzák magukban a zenei tehetséget, csak – úgymond – jól titkolják. Ennek számos oka lehet, többnyire az introvertáltabb személyiségű, zárkózottabb gyerekekről később derül ki, hogy szunnyad bennük valami. A zene segítségével képesek lehetnek kinyílni.
Hogyan tudnak kooperálni az állami zeneiskolákkal?
Amikor észrevesszük, hogy egy gyermek motivált, szereti az óráinkat, szívesen gyakorol otthon is, örömmel énekel, egyszóval azt, hogy van többlet kapacitása, ezt minden esetben jelezzük a szülők felé. A szülőknek fel szoktuk vázolni, hogy a gyermek a zeneiskola világában mennyivel koncentráltabb foglalkozást fog kapni. Az egyéni hangszeres oktatást nem lehet kiváltani csoportos oktatással – a mi célunk, hogy megszerettessük a gyerekekkel a zenét, és ha ők nem csupán szeretni, hanem magas fokon művelni is szeretnék, akkor ajánlott felkeresniük a zeneiskolát.
Mely hangszereket oktatják?
Zongorát és gitárt, mert erre a két hangszerre van a legtöbb jelentkező a zeneiskolákban is, és hozzánk is így érkeznek az igények.
Milyen képességű gyermekek számára nyitott a képzés?
Nálunk mindenki felvételt nyerhet, és a csoport átlagos dinamikájának megfelelően haladunk előre. Mindig van egy olyan tempó, ami nagyjából mindenkinek megfelel, ha pedig valaki ennél jobban tud „futni”, kiemelkedik a többiek közül, akkor nagyon örülünk neki. A filozófiánk viszont az, hogy mindenkinek jár a zene.
Hogyan zajlik egy átlagos óra?
Negyven perces foglalkozásainkon játékkal „melegítünk be”, gyakoroljuk a hangok helyét az adott hangszeren. Eztán ritmusgyakorlatok, mozgásos feladatok következnek. Megbeszéljük, hogy aznap melyik dalt fogjuk megtanulni. Elénekeljük, ritmust tapsolunk, majd ujjrenddel és ABC-s névvel énekelve a levegőben zongorázunk, gitárnál pedig egy nagy gitárszőnyegen mutatjuk a hangok helyét. Mire a gyerekek odamennek a zongorához, vagy gitározni kezdenek, a fejükben már ott kell lennie a dalnak, a dal lejátszási módjának. Zenei alapokat írtunk ezekhez az egyszerű dalokhoz, és a gyerekek erre a zenei alapra szólaltatják meg a hangszert.
Mi a szakmai célkitűzésük?
Elsődlegesen az, hogy szeressék a zenét. Ez nem tekinthető szó szerint szakmainak, mégis ez a legfontosabb. Ehhez szükség van arra, hogy szeressék az oktatójukat, és viszont, az oktató is szeresse a gyerekeket. Ha ez az alapvető helyzet nincs meg, nem nagyon lehet mit kezdeni, ezért az oktatók alkalmasságának kiválasztása nagyon fontos mozzanat. Két szakmai feladat van számunkra: a gyerekeknek biztonsággal kell tudni tájékozódni a billentyűk vagy húrok világában (kinek hol), a másik pedig, hogy késlekedés nélkül dalokat tanulhassanak. Ezt a folyamatot úgy tudjuk gyorsítani, hogy az első évben nem használunk ötvonalas rendszert, hanem a színes emojik segítségével tájékozódunk a hangszereken.
Hogyan fejleszti az Önök módszere a gyermekek gondolkodását?
Először is, megtanulnak viszonyítani. Mihez képest lakik ott a Gézengúz (G hang) pont azon a fehér billentyűn? Az orromtól számított hányadik húrt nevezem Gézengúznak? Vagyis, ami alsó tagozaton fontos, a tájékozódás. Jobb kéz - bal kéz, a két kéz függetlenítése, koordináció. Tudjuk, hogy ez fejleszti a gyerekek gondolkodását. Fejlesztjük a memóriájukat, természetesen a zenei intelligenciájukat is, valamint nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy ki tudják fejezni az érzelmeiket – és hogy erre legyen elegendő idő is. A finommotorikáról, és ennek fontosságáról már nem is beszélek.
Nagy bátorság kellett a szolmizálás elhagyásához a zeneoktatásban. Mi alapozta meg ezt a döntésüket?
Egyáltalán nem kellett nagy bátorság. A szolmizálás egy fantasztikus eszköz az éneklés, kóruséneklés, népdaléneklés területén. Én gyerekkoromban is mindig szolmizálva dúdoltam az utcán a dallamokat, amik eszembe jutottak. A hangszeres képzésben azonban mindenhol ABC-s neveket használunk. Direkt módon nincs szükség a szolmizációra, és tudjuk, hogy a gyerekek énekórán, szolfézsórán úgyis szolmizálni fognak.
A közös zenélés élmény a gyermekeknek. Milyen lehetőséget teremtenek ennek megélésére?
Egyrészt, mi minden órán közösen zenélünk. Ez már önmagában egy olyan élmény, ami ki tudja zökkenteni a gyerekeket a hétköznapi kis életükből, problémáikból. Másrészt, a szülőknek szoktunk tartani félévente egy kis bemutatót, hogy gyönyörködhessenek a gyermekeikben. Nyári táborainkban pedig még az is megtörtént, hogy 55 gyermek zenélt egyszerre! Ez olyan felemelő, katartikus élmény volt, hogy a mai napig emlegetjük az oktatókkal!
