Az ECHA hosszú előkészítés után július elején hozta nyilvánosságra annak a tizennégy tehetségközpontnak a nevét, amely az első akkreditációs eljárás során megfelelt a követelményeknek. Az akkreditációs bizottság közel harminc jelentkezést értékelt, súlyozva a jelentkező központok korábbi eredményeit, jelenlegi tevékenységét, valamint jövőre vonatkozó terveit. Az akkreditációs folyamat lépéseiről Fuszek Csillát, a Budapesti Európai Tehetségközpont igazgatóját, az ECHA akkreditációs bizottságának titkárát kérdeztük.
Mit jelent és milyen hatással jár a tehetségközpontok életében az akkreditáció?
Fontos megérteni, hogy az akkreditáció nem minden esetben jár azonnali, közvetlen haszonnal, de az általunk célként kitűzött tehetségsegítő szervezetek közötti hálózatépítés esetében nem is ez az elvárás: az akkreditációnak hosszú távon lehet számos hozadéka.
Az egyik, hogy kapcsolatokat tudunk létesíteni a tehetségsegítő szervezetekben dolgozó szakemberekkel, illetve az egyes szervezeteket a magyar Tehetségpontok hálózatához hasonlóan össze tudjuk egymással kapcsolni. Ez lehetőséget ad arra, hogy jobban megismerjük a központokban megvalósuló tevékenységeinket: a rövid találkozók és megbeszélések eddig is sok ötletet adtak, de hálózattá szerveződve a benyomásokat elmélyíthetjük. A központok közötti jó kapcsolat, az egymás iránti bizalom az előfeltétele annak, hogy minél több európai uniós pályázatra tudjunk közösen jelentkezni.
Egy példát mondok, hogy mekkora szükség is lehet erre: néhány éve a környező országokkal közösen akartunk megírni egy tehetséggondozással és tanárképzéssel kapcsolatos pályázatot, de az előkészítés, a megfelelő partnerek megtalálása, a közös célok kidolgozása – miután nem ismertük egymást – hihetetlenül hosszú időt vett igénybe és bonyolult volt. Ismerve egymás tevékenységét és lehetőségeit sokkal hatékonyabban dolgozhattunk volna.
Újabb eredménye lehet az akkreditációnak más országok tehetségsegítéssel kapcsolatos tapasztalatainak a hasznosítása: Szlovéniában például számos, általunk is hasznosítható tanulmány született, ám ezek csak szlovénül elérhetőek, miközben mi sokat profitálhatnánk egy hozzánk hasonló elhelyezkedésű kis országban történt vizsgálódásokból. Hálózatban, közös erővel könnyebben válnak elérhetővé más nyelveken is az eddigi kutatások, eredmények.
Ami a hálózatban rejlő rövidebb távú lehetőségeket illeti, szintén mondanék egy példát: egyre népszerűbbek az olyan, tehetséggondozó programok, intézmények Európa-szerte, melyekben fontosnak tartják, hogy a programban résztvevő diákcsapat nemzetközi legyen, ezeknek a programoknak a kialakítása pedig lehetetlen más országokkal ápolt jó kapcsolatok, a hálózatos gondolkodás megléte nélkül. Ha vannak közvetlen személyes kapcsolataink, mindez könnyebben megy, most például egy cseh és egy szlovák program kért meg bennünket arra, hogy delegáljunk hozzájuk diákokat. Egyre népszerűbbek a különféle tehetségközpontokba érkező, a központ munkája iránt érdeklődő tanárprogramok is: az elmúlt években sokszor jelentkeztek nálunk külföldi tanárok, akik kíváncsiak voltak a magyar jó gyakorlatokra, volt olyan, hogy oktatási programot hoztak létre a magyar tehetségpontok gyakorlatainak meglátogatására alapozva. A szorosabb együttműködés hozadéka lehet, hogy a tehetséggondozó képzésbe beépülhet a más országokba való látogatás és tapasztalatszerzés gyakorlata.
|
Az első akkreditált Tehetségközpontok:
|
Az akkreditáció meglehetősen hosszú folyamat volt. Mik voltak a lépései?
2014 szeptemberétől 2015 áprilisáig dolgoztunk a nemzetközi akkreditációs bizottságban azon, hogy megszülessen az első európai tehetségközpontok megalakulásáról a felhívás, de e mögött addigra már egy kétéves munka állt. Az első verzió arról, az európai tehetségközpontok kritériumrendszeréről, még 2012 őszén készült el, amit két éven át tartó európai szakértői egyeztetés követett. 2014-ben az ECHA általános közgyűlése Ljubljanában megszavazta az európai tehetséghálózat kiépítését, és létrehozta az úgynevezett
akkreditációs bizottságot is, amibe szavazás után öt európai tehetségközpont igazgatója került be: a bizottság elnöke
Lianne Hoogeveen (Hollandia) volt, a tagok között
Christian Fischert (Németország),
Colm O’Reilly-t (Írország),
Margaret Sutherland-et (Nagy Britannia) találjuk, én pedig a bizottság titkáraként dolgoztam.
Előnyt jelentett számunkra, hogy a munkánkból kifolyólag személyesen is számos tehetségközpont működésre láttunk rá. A 8 hónapos munka folyamán többször találkoztunk egymás tehetségközpontjaiban, illetve folyamatosan tartottuk a kapcsolatot. A kétéves egyeztetés során kidolgozott kritériumokat igyekeztünk finomítani, újra átgondolni. A végül összesen kilenc pontot tartalmazó
pályázati anyagban olyan kérdésekre is választ kellett adni például, hogy mi a pályázó szervezet missziója, vagy az, hogy egy-egy központ hogyan tud hozzájárulni a European Talent Support Network (
Európai Tehetségtámogató Hálózat) munkájához. A beérkezett pályázatok elbírálásakor az alapelvek egyeztetése után mindannyian külön-külön dolgoztunk, így értékelve a több száz oldalnyi anyagot. Célunk volt, hogy az egész folyamat átlátható és demokratikus legyen. Ugyanakkor már egyeztettünk arról, hogy a 2016 elején esedékes következő akkreditációs körnél mit és hogyan változtatunk a pályázatban szereplő kérdéseken, hogy még hatékonyabban működjön az akkreditálás rendszere.
Milyen szempontok szerint értékelték az akkreditációs jelentkezéseket?
Az egyik legfontosabb kritériumunk az volt, hogy a pályázó szervezet képes legyen felvállalni a hálózatszervezés szerepét, hogy lássuk a lehetőségét, hogy a saját régiójukból minél több olyan intézménnyel tudnak együttműködni, amelyek aztán később európai tehetségpontokként akkreditálódhatnak az adott tehetségközponton keresztül. Az akkreditálás ténye nem csupán a múltbeli eredményekre és vállalásokra járt, bár az első akkreditált tehetségközpontok azok közül kerülhettek ki, akik valamilyen tehetségtámogatással kapcsolatos téren kiemelkedő színvonalú munkát végeztek már eddig is, de a jövő felé is tekintett: kíváncsiak voltunk a jövőbeli terveikre, hálózatépítéssel kapcsolatos vállalásaikra. Sajnos számos központ egyelőre kevés helyi kapcsolattal rendelkezik, miközben megbízható nemzetközi kapcsolatrendszere van: szeretnénk, hogy ezek a központok jobban beágyazódjanak a társadalomba. Egy akkreditált tehetségközpontnak számos különböző feladatköre lehet: vannak olyanok, amelyek a közvetlenül gyerekeket fejlesztő tehetségprogramok az erősségük, mások eseményeket, kutatásokat koordinálnak vagy programokat dolgoznak ki, esetleg komoly elméleti kutatómunkát végeznek. Ideális esetben ezek akár össze is kapcsolódhatnak, de ha egy központ legalább két területen kiemelkedő munkát végzett, az már elegendő volt az akkreditációhoz. Voltak olyan központok, amelyek hosszú ideje nagyon sok tehetséges gyerekkel foglalkoznak közvetlenül, de jelentkeztek olyan egyetemi tanszékek is, amelyek a tanárképzésben értek el kiemelkedő eredményeket.
Vagyis a tehetségközpontok érdeklődése, küldetése nem feltétlenül húz azonos irányba.
Így van: amikor hálózatot akarunk építeni, furcsa is lenne, ha mindenkinek egyformának kellene lennie. Egymástól különböző, gyakran egészen eltérő területeken, de a tehetség támogatáshoz más-más módon kapcsolódó kiemelkedő munkát végző központokat kerestünk. Így a földrajzi megoszlás sem volt szempont az értékelésnél: volt olyan ország, ahonnan több központ is jelentkezett, ebben a körben mégsem akkreditáltunk egyet sem, míg az Ausztriából érkezett mindkét jelentkezés olyan értékes volt, és a két intézmény különböző profillal rendelkezett, hogy elfogadtuk őket. Tudunk persze további kitűnő központokról is, amik most valamilyen okból nem adtak be akkreditációs kérelmet, de jövőre ők is pályázhatnak.
Mik voltak az értékelés fő szempontjai?
Sok szempontot vettünk figyelembe, megnéztük például, hogy van-e egy-egy központnak honlapja, annak milyen a megjelenése, világosan kiderül-e, milyen tevékenységekkel foglalkoznak, vannak-e angol nyelvű oldalai. Vizsgáltuk, van-e nemzetközi szakértőkből álló tanácsadó testület a központ mögött: például amikor Budapesten létrehoztuk az Európai Tehetségközpontot, azonnal fontos célkitűzés lett, hogy legyenek olyan jeles szakértők, akik a nevükkel is felvállalják és elismerik a munkánkat. További szempont volt a központ múltbeli tevékenysége, hogy mióta foglalkozik tehetséggondozással, hány gyereket ér el, stb. Lényeges volt, hogy egy központ se elsősorban a várható gazdasági előnyök miatt jelentkezzen, így be kellett mutatniuk, hogy az elmúlt öt évben hogyan biztosították programjaik fenntarthatóságát. Kértünk jövőbeli tervet is, kíváncsiak voltunk, mit tudnak vállalni a feladatok közül: hogy tudnak közreműködni a hálózatépítésben, vállalják-e, hogy saját régiójukban a mostaninál több kapcsolatot építenek ki, stb. Az akkreditációval járó egyik nagy előny a láthatóság: számos olyan szervezet akad, köztük iskolák, tanszékek is, melyek a tehetséges gyerekek jogaiért küzdenek, ezek között akár olyan feltételekért is, melyeket a közoktatás nem feltétlenül tud biztosítani. Aki tagja egy ekkora hálózatnak, annak el kell fogadnia a másikat, együtt kell működnie vele, meg kell osztania az információkat. Figyelembe vettük még, hogy a tehetségközpontoknak lehetőleg legyen akadémiai háttere: fontos, hogy a centrumok hozzáférjenek és közvetíteni tudjanak elméleti és tudományos kérdéseket is. Rugalmasak voltunk az elbírálás során, nem kellett mindenben tökéletesnek lenni, összesen 100 pontot lehetett elérni, a mostani akkreditációs körben 70 pont fölött adtuk meg a címet.
Milyen viszonyban vannak az akkreditált európai tehetségközpontok az ECHA-val?
Az ECHA önmagában is egy nagy múltú hálózat, amely túlzás nélkül állíthatom, hogy a legjobb európai kutatókat, tehetségfejlesztőket tömöríti, gyakorlatilag komoly átfedésben azokból a szervezetből, amelyek európai központoknak is jelentkeztek. Az Európai Tehetségtámogató Hálózat tagjainak egyik kritériuma volt az ECHA-val való együttműködés vállalása. A rendszer érdekessége, hogy megpróbál mindenféle hierarchiát kikerülni; európai tehetségközpontnak sem kizárólag egy országból lehetett jelentkezni, hiszen egy-egy európai központ létrejöhetett több ország együttműködésében is, illetve a majdani európai tehetségpontok is akár több központhoz kapcsolódhatnak, így erősítve a hálózatépítést. Például egy vajdasági tehetségpont bátran csatlakozhat majd a budapesti Európai Tehetségközpont mellett egy szlovéniai tehetségközponthoz is. A mi helyzetünk is eleve speciális: az akkreditációs pályázatot az Európai Tehetségközpont és a
Nemzeti Tehetségpont közösen adta be. Más országokban is van példa arra, hogy két központ közösen tud megfelelni a feladatoknak, esetleg azért, mert az egyik gyakorlatorientált, a másik meg elméleti munkát végez. Minket az értékelésnél az érdekelt, hogy a kitűzött közös célok megvalósuljanak.
