Egy indiai családi nyaraláson szeretett bele a harmadik világba, nem sokkal később hátizsákkal Madagaszkárra indult. „Ott akartam lenni, ahol az életnek szaga van. Ahol nyüzsög, pezseg a színes kavalkád” – mondja a 23 éves fotográfus, akinek anyagaival a legnagyobb hazai magazinok, a többi között a National Geographic és a Földgömb hasábjain találkozhatunk.
Bár 2012-ben közgazdászként végzett a Budapesti Corvinus Egyetemen, öt éve a fotográfiának mint alkalmazott művészetnek él. Kezdetben madarakat fényképezett magyarországi nemzeti parkokban, két éve pedig afrikai kultúrantropológiai témák megörökítésével foglalkozik. „Olyan zárt közösségeket, kultúrákat, vallásokat, szektákat mutatok be, amelyekkel hosszú ideje vagy soha nem is foglalkozott a sajtó. Egy-egy expedíciót több hónapos kutatómunka előz meg” – mondja. Azt vallja, egy jó kép 10 százalékban a technikán, 90 százalékban a látásmódon és a fotóalanyon múlik. Társa Szilasi Ildikó antropológus, Afrika-szakértő, aki évtizedes kapcsolatrendszere révén megteremti azt a védőhálót, ami megmenti a duót, ha kényes helyzetbe kerülnének valamelyik országban. Közreműködik a fotótémák megtalálásában is, és segít bejutni a törzsekbe. Gergely és Ildikó különösen fontosnak tartják, hogy anyagaikban környezetvédelmi és társadalmi problémákra is rámutassanak.
„Afrika azonban számomra korántsem csupán elmaradottságot, vízhiányt, diktatúrát jelent. A fekete kontinens ma ott tart, ahol Ázsia a kilencvenes években: robbanásszerű a fejlődés, rengeteg a kiaknázatlan üzleti lehetőség” – mondja Lantai-Csont Gergely. Most épp nemzetközi fotós workshopokat szervez, Etiópiában pedig egy ökolodge építésével próbálkozik, de szállított már terepjárót is Kongóba – és még jó néhány üzleti álmot dédelget. A La femme tehetségprogramja révén kapcsolati hálóját szélesítené, és tőkét szeretne szerezni ötletei megvalósításához, következő expedícióihoz – például 20 ország érintésével egyedül jutna le terepjárójával mintegy 200 nap alatt Egyiptomtól Kongóig. „Nehezen tudom elképzelni, hogy negyvenévesen is azt csináljam, amit most. Sokkal inkább nemzetközi fejlesztési projektekben, beruházásokban, Afrikához köthető kereskedelmi és szolgáltató vállalkozásokban vennék részt” – mondja.
Szabadidejében Krav-Magázik, ez egy nagyon hatékony és könnyen elsajátítható önvédelmi katonai rendszer. „Bár útjaim során soha nem kerültem olyan helyzetbe, amit ne lehetett volna megoldani egy mosollyal és normális emberi párbeszéddel, önbizalmat ad, hogy tudom: ha kell, képes vagyok megvédeni magam” – magyarázza. Heti kétszer négy órát tölt edzéssel, és rendszeres látogatója a budapesti romkocsmáknak is.
