Németh György 2002 óta történelmet és társadalomismeretet tanít a Toldy Ferenc Gimnáziumban. A gimnázium História Körének vezetőjeként, és a Toldy Akadémia szervezőjeként is aktív pedagógus, aki folyamatos „diákéletet él”. Ő kezdeményezte az iskolai történelemversenyek (Budapest a történelem sodrában, Budapest ostromai, Szerkezetek és hálózatok – emberek és hétköznapok) indítását, és 2009 óta a társadalomtudományi munkaközösség vezetője. Korábbi szakmai munkái között megemlítendő, hogy az Értékközvetítő és Képességfejlesztő Pedagógia (ÉKP) számára dolgozta ki a Honismeret-helytörténet minősített tanterveket, de szerkesztett történelem-tanterveket, iskolai antológiát is. Módszertani cikkei az Iskolakultúrában jelentek meg. Legismertebb művei a „régi” Mozgó Világ (1971-1983) történetéről írott könyve, és a Budapesti Negyed Peremhelyzetek – szociográfiák című száma (35-36., 2002. tavasz-nyár).
Hogyan ismerhető fel, ha egy gyerek a történelem terén tehetséges?
Elég korán fölhívja magára a figyelmet, ugyanis kérdez.
Feltéve, ha az iskolában korábban nem törték le a minden gyermekben eleve meglevő természetes érdeklődést, és a kollégák a kérdezést nem tekintik zavaró tényezőnek. Az ilyen gyermek az, aki hozzászól a témához, térképet tanulmányoz, problémákat vet fel, olvas és efféle élményeiről beszámol, könyvet, folyóiratot hoz be. Ez nem egyfajta exhibicionista okoskodás jele, hanem a fokozatos elmélyülésé, és a tehetséges diák előbb-utóbb olyan speciális tudásra tesz szert, amellyel tanárát is zavarba ejtheti. Gyakran előfordul, hogy a kollégák ezt a helyzetet nem tudják kezelni, és szerepzavarba is kerülnek, nem értve azt, hogy a diák nem konkurens a „tudásbirtoklásban”, és éppen az a siker, ha fölénő a tanárának. A tanár egyfajta facilitátor, aki egy csoportos tanulás optimumának szervezője.
Minden kíváncsi gyerek tehetséges?
Nem. Nem minden érdeklődő gyermek tehetséges, bár a nyitottság, a megismerés vágya, az érdeklődés kialakulása és fennmaradása alapvető ismérve a tehetséges tanulóknak. Minden gyermek érdeklődik a történelem valamely témája, résztémája iránt, mert az egyszerűen érdekes. A jól tanuló, szorgalmas, tanulmányaikban általában eredményes tanulókat sem tekinthetjük eleve tehetségeseknek.
A szakterületén ön miket tekint a tehetség jeleinek?
Történelemből tehetséges tanulóknak tekintem azokat a gyermekeket, akik képesek az összefüggések önálló felismerésére, a következtetések megfogalmazására. Meg tudják oldani a szintetizáló feladatokat, vállalkoznak a hosszabb terjedelmű források értelmezésére, egy téma komplex elemzésére is, persze az életkori sajátosságoknak megfelelő kutatási feladatra. Elvárható a pedagógustól, hogy időben vegye észre kell azokat a jeleket, amelyek alapján személyre szabott fejlesztési tervet dolgozhat ki. Ebben szerepelnie kell, hogy a gyermek milyen típusú tehetség: versengő személyiség, vagy az elmélyülésre hajlamos alkotó típus, esetleg inkább előadni szeret. Nem meglepő, hogy ritka a reneszánsz személyiség, a mindenből kiragyogó „uomo universale”. A tehetséges gyermek általában érzékeny személyiségű ember, ezért a felnőttek és a közte kialakult kapcsolatban kulcsjelentőségű a tapintat. Sokat árthatunk, ha erőszakosak vagyunk vele, vagy ha pusztán eszköznek, „versenylónak” tekintjük, vagyis sokkal inkább a mi önös érdekeink húzódnak meg a „fejlesztése” hátterében.
A tehetséges és érzékeny gyerekeket gyakran át kell segíteni nehéz szakaszokon, hiszen elbizonytalanodhat, mert a társadalomtudományi kutatás időigényes, és viszonylag soká jelentkeznek az eredmények. Előfordulhat, hogy átmenetileg nem érdekli „semmi”, elpártol a korábban kedvelt szakterületéről. Ilyenkor megpróbálhatjuk óvatosan visszaterelni, de ha végképp nem megy, akkor egy őszinte és értelmes beszélgetés során összegezhetjük, hogy mi lehet a hozadéka az addigi tevékenységének és teljesítményeinek, és más keretek között mi „menthető át” a történelmi érdeklődéséből. A versenyző típusú tanulók esetében a jól kidolgozott metódus gyorsítás, sűrítés, dúsítás ajánlható.
Huszonöt éves pedagógiai praxisom úgy alakult, hogy a tehetséges gyermekek mindegyik alaptípusával találkoztam. Időközben nekem is tisztáznom kellett, hogy a tehetséggyanús gyermekek fejlesztésében melyek az én „igazi” területeim. Tanulmányi versenyekre felkészítettem tanulókat (egyéni vagy csapatversenyekre egyaránt), elfogadható eredmények is születtek, de bevallom: az alkotó és az előadó típusú tanulókkal szívesebben foglalkozom.
Tehetséggondozás a Toldy Ferenc Gimnáziumban
A Toldy Akadémia a tehetséggondozás sajátos területe, melynek lényege, hogy a diákok tartanak előadásokat társaiknak és tanáraiknak. Kulcsár Jánosné tanárnő 2000-ben kezdeményezte az akadémia megalapítását.Kezdetben minden előadó diák a Toldy Akadémia tagjává vált, később, 2007 óta a program versenyjelleget is öltött, ugyanakkor fontos szempont, hogy – a program felhívása szerint – „nemes verseny, és ne vérre menő küzdelem legyen, az előadások minősége és a tudás átadásának fontossága kerüljön az előtérbe”.
A Toldy Akadémia „ülését” a Toldys Diáknapok (TDN) időszakában tartják. Az előkészítő munka már hónapokkal korábban megkezdődik. Három vagy négy tanuló jelentkezik, majd egy szinopszis elkészítésével pályázik arra, hogy a rendezvényen előadást tarthasson. Az előadások témáihoz zsűritagokat kérnek fel, lehetőleg olyan szakembereket, akik toldys diákok voltak.
Az Akadémia nem hagyományos tanulmányi verseny: nincsenek felkészítő tanárok (bár az előadó egyeztethet szakemberekkel), a választható témák köre sokkal szélesebb, mintha tantárgyi megkötöttségek lennének, és bár a zsűri csak egy előadót választ meg a testület tagjává, minden „versenyző” könyvjutalmat kap az előadás megtartásáért, és további díjakat (közönségdíjat, a zsűri elnök díját, igazgatói különdíjat és a diákzsűri elismerését) is átadnak. A győztes Thury Levente (egykori toldys diák, képzőművész [1941-2007]) a Toldy góleme című kisplasztikáját is jutalmul kapja. 2007 óta Németh György történelemtanár a szervezője.
Tehetséggondozó munkacsoport
A Toldy Ferenc Gimnáziumban tehetséggondozó munkacsoport is működik. Feladata, hogy kövesse és gyűjtse a tehetségfejlesztéssel kapcsolatos régebbi és újabb szakirodalmat (tanulmányköteteket, a kutatások eredményeit összegző kiadványokat és a folyóiratokban megjelent közleményeket). A tanári szobában és az épület folyosóján tehetségfalat (hirdetőt) létesít.
A munkacsoport kapcsolatot épített ki a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetségével, a Kutató Diákok Országos Szövetségével (KutDiák), a Kutató Diákokért Alapítvánnyal, a Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézetben működő tehetségfejlesztő csoporttal (Magyar Géniusz Tehetségsegítő Program – Tehetségháló), a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karán (DE BTK) működő Pedagógiai Pszichológia Tanszékkel.
A munkacsoport tanévenként legalább két alkalommal – elméleti és módszertani – előadást szervez a tehetség témakörben. A munkacsoport nyomon követi a tehetségfejlesztéssel kapcsolatos tanári továbbképzéseket. A legjobbnak tűnő képzésekről ajánlásokat állít össze a pedagógusok számára.
Az osztályfőnökök és a szaktanárok segítségével feltérképezi a tehetséges tanulók körét. Javaslatokat tesz az iskolai tehetségfejlesztés lehetőségeire és alkalmaira, a tantárgyi tanítás terén szorgalmazza és összehangolja a programok kidolgozását és kipróbálását. Feltérképezi az interdiszciplinaritás lehetőségeit, közvetít a különböző szak- és tudományterületek között. Számon tartja a tantárgyi tanuláson kívül megmutatkozó speciális képességű diákokat. Felméri, hogy az iskola milyen támogatást nyújthatna számukra képességeik fejlesztése érdekében, ugyanakkor arra is törekszik, hogy bevonja őket az iskolai életbe.
