Anya, nem is matekoztunk! Egy darab példát sem oldottunk meg!

A Vermes Miklós Általános Iskolában példaértékű tehetséggondozó munka folyik matematikai és logikai kompetenciák fókuszba helyezésével. „Játssz Velünk a Vermesben” című programjukon csepeli óvodák és iskolák hátrányos helyzetű tanulóit vonták be a közös tehetségfejlesztő játékba. Blazicsek Anikóval saját készítésű fejlesztőjátékaikról, talpraesett tehetségekről és a Vermes Miklós Tehetségnapról beszélgettünk. INTERJÚ.

A Vermes Miklós Általános Iskola „Játssz Velünk a Vermesben” címmel nagy sikerű programot szervezett. Kit szólított meg a program és milyen tevékenységeket kínáltak a gyerekeknek?
Csepel óvodáiból, és iskoláiból hívtunk játszani 4 fős gyermekcsoportokat, többségében hátrányos helyzetű fiatalokat. Tehetséggondozó programokkal vártuk őket. Összesen négy alkalommal játszhattak velünk logikai-matematikai és mozgásfejlesztő játékokat. Kipróbálhatták az általunk készített eszközöket; az óriás hamburgereket, a kalapokból álló logikai készletünket, időgépet építettek, táblás játékokat ismerhettek meg. A játékokat tanítványaink vezették és tanították nagyon ügyesen.

A záró program a Csillagnap volt, melyet Becz Miklós kollégám, – iskolánk földrajztanára, amatőr csillagász – kiváló szakértelemmel szervezett meg. A tornateremben egy planetáriumot állítottunk fel. A termekben üstököst főztek szárazjégből, Veszta-kisbolygót készítettek marcipánból, kristálycukorból galaxist építettek, kakaós csigákból modelleztek. Az iskola előtti területen távcsöves megfigyeléseket végezhettek csillagász szakköröseink irányításával.

A programokon üdítővel, süteménnyel, szendviccsel vártuk a gyerekeket. Mindenki (128 kisgyerek) nyertes tombolaszelvényt kapott, így végül a MATEHETSZ pályázatának köszönhetően ajándékokkal távoztak iskolánkból.
Láthatóan nagyon jól érezték magukat a kis vendégek. A siker a megvalósításban részt vevő kollégák mellett tanítványaink munkájának is köszönhető.

Milyen tanulságokkal, eredményekkel zárult a program?
Itt is beigazolódott, amit nagyon fontosnak tartunk a tehetséggondozásban: ha a diákjainkat bevonjuk a játékok irányításába, tanításába, sőt készítésébe, az rájuk még intenzívebb fejlesztő hatással lesz. Gondoljuk csak meg, milyen mély ismereteket igényel egy logikai fejlesztő játékról az, ha röviden, lényegre törően el kell magyarázni egy ismeretlen kisgyereknek. Mennyire át kell látni a logikai lépéseket, zsákutcákat, hogy hibát tudjon javítani, hogy gyorsan megértse egy másik ember gondolatmenetét. Nem utolsó sorban jelentősen fejlődik diákjaink kommunikációs képessége is. A fiatal egy ilyen program után könnyebben teremt kapcsolatot, saját tapasztalataiból tanulva tudja, hogy mikor segít a humor, mikor a kedvesség, vagy éppen a bátorítás, azaz interperszonalitás területén is sokat fejlődnek.

Tervezik-e a folytatását?
Nagyon jó volna a programot folytatni, hiszen nagy érdeklődést váltott ki a programsorozat. A szülők is örömmel fogadták, hogy hétvégén családilag értékes tevékenységgel vártuk őket.

A Vermesben értékes tehetséggondozó munka folyik. Milyen alapelvek mentén és milyen módszerek segítségével azonosítják a tehetséges fiatalokat?
Hiszünk abban, hogy a tehetség megmutatja magát! Természetesen mérünk is, de elsődlegesen nem ezt alkalmazzuk. A tanári megfigyelés, a közös munka során keletkező megismerés számunkra fontosabb. A legfontosabbnak a motiválást tartjuk, a gyerekek érdeklődésének felkeltését és intenzív fenntartását. Ha minden érdeklődő diákkal foglalkozunk, a tehetséges biztosan nem marad ki, a másból tehetséges viszont a matematikai-logikai kompetencia területén is sokat fejlődik. A tanári lelkesedés magával sodorja a gyerekeket és a mindennapjaiba erősen beépül a tehetséggondozás. Ha mégis úgy érezzük, hogy a játék, a közös tevékenység, a munka öröme mellett jutalmazni is szeretnénk a gyerekeket, az leginkább valamilyen közös programmal történik.

A logikai-matematikai kompetenciák fejlesztése áll programuk fókuszában. Miért éppen ebből az irányból közelítenek a tehetségfejlesztéshez?
Egyértelmű, hogy a problémamegoldás, a gondolkodás fejlesztése minden más terület fejlődésének jó alapot ad. Az a tény, hogy a legkorábban fejlesztendő területek egyike, vitathatatlan, ugyanúgy, mint a kreativitás, vagy a fantázia fejlesztése. A Vermesben matematikát tanító kollégák személye, elhivatottsága megalapozza, hogy e tehetségterület fejlesztése fókuszban lehessen. Iskolánkban a csillagászat, a természettudományos gondolkodás, a téri-vizuális és az idegen nyelvi tehetséggondozásban is nagyon szép eredmények születnek.

Milyen módszerekkel dolgoznak? Kiemelne néhány példát, ami közel áll a szívéhez?
Rengeteg példát tudnék mondani! Nagyon büszke vagyok az óriás játékokra, amiket mi készítettünk. Azokra is, melyekben adaptálunk, újragondolunk, más megjelenítésben készítünk el eszközöket egy adott játék ötletére támaszkodva, s azokra még inkább, melyek saját ötleteink alapján születnek. Tudjuk jól, hogy a problémamegoldó gondolkodást csak tevékenységen keresztül lehet fejleszteni. Kevés olyan iskola van, ahol erre megvannak az eszközök. Sok munkánk, pályázatírások sora van abban, hogy elmondhatjuk, a Vermesben erre van lehetőség. Sok játékot szereztünk be a gyerekek nagy örömére és fejlődésének elősegítésére: nagyon büszke vagyok a diákjainkra. A sok fejlesztő játék mellett ezek a gyerekek hetente szakköröznek, matekoznak, idén például a térgeometriával foglalkoztunk a legintenzívebben.  Egy látogatás alkalmával az ELTE Matematika Múzeumába alig fértünk be és az iskolai hologram előadásra is rengetegen voltak kíváncsiak.

Programjuk végső céljának „talpraesett tehetségek” nevelését tekintik. Hogyan törekednek e cél felé?
Hogyan lehet egy felnőtt boldog? Ha szerető családban él. Jól teremt kapcsolatokat, vannak barátai. Ha olyan munkát végez, amit nagyon szeret, amihez nagyon ért, ami boldoggá teszi. Ha tud közösségben dolgozni, érvényesülni, igazáról meggyőzni a többieket, okosan érvelni, de más jó ötleteit is el tudja fogadni, más eredményeinek is örül. A közös sikert értékelni tudja, látja a saját szerepét benne.

A „talpraesett tehetség” nem csak a munkájában jó, hanem kapcsolataiban is életképes. Nem elszigetelten kutató, magányosan „matekozgató” tudósokat szeretnénk diákjainkból nevelni, hanem olyanokat, akik az élet más területein is boldogulnak. E cél érdekében sokat tudunk tenni. A rendszeres, társakkal folytatott játékon túl mindenbe bevonjuk a gyerekeket. A tehetségnapon, a játszódélutánokon, a bemutatókon sokat szerepelnek, tanítanak, magyaráznak. A csapatjátékoknál vitáznak, ötletelnek, érvelnek.

Egyre többen kérik, hogy adjuk át tapasztalatainkat, működjünk együtt, mutassuk meg módszereinket. A diákokat ebbe is bevonjuk; szeptemberben például egy kerületi iskola felkérésére diákjaink egy idegen tantestületnek fognak játékot tanítani.

A szülőket is igyekeznek bevonni a tehetséggondozó munkába. Milyen tapasztalataik vannak ezzel kapcsolatban?
Annyira fontosnak tartjuk a szülők bevonását, hogy nyílt szakkörökre hívjuk őket. Együtt építenek testeket gyermekeikkel, közösen játszanak logikai, gondolkodást fejlesztő játékokat.  Öröm látni, ahogyan a felnőttekre is átragad a lelkesedés. Négy alkalommal neves szakértőket hívtunk meg, akik a család, a szülő szemszögéből beszéltek a tehetséges gyermekről, a fejlesztésről, a család szerepéről. Az említett programokra nagyon sok szülő eljött és várják a folytatást.

Néhány anyuka, apuka még a közös játékkészítésben is lelkesen segít.  A szülők egyre jobban látják és értik fejlesztésünk lényegét. Nagy öröm, hogy egyre nyilvánvalóbb számukra és egyre tudatosabban látják, hogy nem a versenyorientált iskolákban a legjobb a gyermeküknek.

A Vermes Miklós Tehetségnapon milyen programok várták idén a fiatalokat?
A kerület iskoláiból 32 darab 4 fős csapat, azaz 128 diák vett részt a játéknapon.

A program különböző helyszíneken, főként az általunk készített eszközökkel, játékokkal zajlott. Minden csapat 8 helyszínre ment, ahol különböző játékokkal, gondolkodtató feladványokkal ismerkedhettek meg.  A csapatokat egy-egy diákunk kísérte a következő állomásra, ahol a felügyelő tanárok jelenlétében egy tanulónk adta fel a feladványt, mondta el a játékot. Mindig két csapat volt egy helyszínen és kaptak olyan feladatot, ahol a csapatok egymás ellen küzdenek, máshol együtt kellett működni a két „idegen” csoportnak, hogy eredményesek lehessenek.

Idén a legnépszerűbb játékok a téri memória, a logi-ka-rók, a vírusok, a szín-kép elnevezésű játékaink voltak. Vendégeink kipróbálhattak magyar találmányokat; a Rubik játékokat, a Gömböcöt, az Okostojást, a Harapott almákat, a Lénárt-gömböt, de játszhattak a Bolyongolyóval, a Labdacsapdával és a Mandorlával is. Így szembesülhettek azzal is, hogy milyen tehetségesek vagyunk mi magyarok a játékfejlesztés, a logika területén. A nap sikeréért iskolánk pedagógusain kívül közel 90 tanulónk dolgozott rengeteget.

Szerveznek-e szünidei elfoglaltságot tanulóik számára?
Nagy múltja van iskolánkban a matematika szaktáboroknak. Táborozóink közül sokaknak már a gyermekeivel nyaralunk. Idén 80 gyerek jelentkezett a táborba, így már második éve két turnust kell indítanunk. Ezekben a táborokban feladatlapot nem látnak a gyerekek, mégis rengeteget fejlődnek.

A nagyobbak esti meséje ókori matematikusokról, legendás eseményekről, híres feladványokról, paradoxonokról szól, miközben a kisebbek a mesélő fotel körül pokrócokon popcornoznak, törik a fejüket, kérdeznek, ötletelnek. Vermes Üdülőközpontot tervezünk, makettet építünk, Möebius-labirintust készítünk, szappanbuborék-varázslatokat gyártunk, és rengeteget táblajátékozunk. Volt már Rubik-kocka bemutató, zsonglőrtanfolyam, állatkerti állati mértékváltás, mérések a turai elhagyatott kastélyban, felújítási tervek, költségvetés készítése.

A gyerekek úgy jönnek haza, hogy újságolják; „Anya, nem is matekoztunk! Egy darab példát sem oldottunk meg!”