Kicsi gyerekként szívesen próbálgatta otthon a zongorát, mégsem ez lett az első hangszere: „Ötéves voltam, amikor a nővérem hegedülni kezdett. Tetszett, ahogy gyakorolt, és utánozni akartam”. Ment jól a hegedű, elkezdődött a versenyzés, jöttek a díjak. Közben egyre jobban csábította a zongora is, és a vonzalom idővel oly mértékben elmélyült, hogy elhatározta: annyit fog gyakorolni, hogy a zongorával utolérje a hegedű tanulmányait. Rámentek nyári szünetek, hétvégék, és hogy fizikailag is bírja, a gyakorlások közé beiktatta a biciklizést. Érdemes volt: a hegedű-versenydíjak mellé szép fokozatosan felsorakoztak a zongorás versenygyőzelmek, nemzetköziek is.
Előbb hegedű szakra felvételizett a Zeneakadémiára – itt most harmadéves –, egy évvel később zongorára. „Most már nagyjából egy szinten állok a két hangszerrel, párhuzamosan tanulok hasonló nehézségű darabokat egyiken is, másikon is.” Többször előfordult már, hogy egy koncerten belül váltogatta a hangszereket. „Erre az otthoni gyakorlással fel lehet készülni. Egyébként hegedűről zongorára átállni könnyebb: a zongora az, amiben természetesebb mozgások vannak a játékban, a kart sem kell úgy kihajlítani, mint a hegedűnél.”
A két hangszer iránti, párhuzamos szerelmet egy testvérpár alapozta meg, Zádor Éva tanította hegedülni, Zádor Ilona pedig zongorára. Aztán minden tanár hozzátett a pályához. Sorolja a neveket: Soós Natasa, Somogyi Péter, Faddi Sára, Keveházi Gyöngyi, Gulyás István, Devich Sándor. „Nagyon fontos a mostani kamaratanárom, Fülei Balázs is, mert nem mondja meg előre, hogy mi a jó, mit kell csinálni, hanem engedi, hogy megpróbáljam megvalósítani azt, amit én szeretnék kifejezni a zenén keresztül. Nagyon jó vele dolgozni, a próbákon is. Most egy Schumann-darabra készülünk, amit a tanár úrral és két másik társammal közösen fogunk játszani egy zeneakadémiai koncerten, március végén.”
Ha zongoristaként megy kamaraórára, brácsát tanuló nővérével, Vörösváry Ibolyával játszik együtt, ha pedig hegedűsként, akkor a zongorista Vida Mónika a partnere, akivel márciusban az Országos Dohnányi Kamarazenei Versenyen Nívódíjat kaptak. Azokban a rövid időszakaszokban, amikor nem zenével foglalkozik, régi térképeket böngész, vagy csillagászatról, genetikáról és agykutatásról olvasgat.
Hisz abban, hogy lehet mindkét hangszerrel érvényesülni, példaként Julia Fischert említi, aki nemrég egy koncerten játszotta el Brahms Hegedűversenyét, majd Grieg Zongoraversenyét. „Nem csak magamnak gyakorolok. Az a cél, hogy a közönséggel megoszthassam azokat a gyönyörű műveket, amiket megtanultam, és ezzel örömet szerezzek.” Van egy határozott vágya is: szeretne egyszer Beethoven szülővárosában, Bonnban játszani. Hogy melyik hangszerén, annak nincs jelentősége számára.
Mentor: Serfőző Krisztina
Márton mindössze húszéves, és elért eredményei már igen figyelemre méltóak.
Zongora- és hegedűművészként tökéletes példa: ha valaki fiatalon felismeri, hogy tehetsége mellé türelem és szorgalom kell hogy párosuljon, eléri céljait. Minden erőmmel és tapasztalatommal azon leszek, hogy segítsem fiatal tehetségének kibontakozását.
