Mostanában fölvételiztetett a tanítóképzőn. „Sok jelentkezőt kellett visszautasítani, mert nem alkalmas a pályára.” Kemény fickó. Azt gondolja, a jelenlegi, poroszos iskolától el kéne jutnunk végre a motiváló iskolához. Csöndes forradalmár. „A példa a legfontosabb, nem a tananyag: a tanárnak egyéniségnek kell lennie, olyannak, aki meglátja a tanítványában az érdeklődés csíráját.” Hm. Nem is olyan csöndes forradalmár… Akkor született, amikor Magyarország rendszert váltott. „A régit nem láttam. Viszont ebben a huszonöt évben nem volt olyan változás, amely megkönnyítette volna a diákok életét” - fűzi hozzá a visszatekintéshez.
Egy ötezer lelket számláló nagyközségben nőtt föl. Az ottani általános iskola után a budapesti Baar-Madas Református Gimnázium következett – és négy év kollégium. A szülei tudták, hogy talpraesett, aki nem téved el a nagyvárosban sem. Aztán – az ELTE. Nem volt kérdés, hogy fölveszik, hiszen az országos középiskolai tanulmányi verseny magyar nyelvi döntőjében első lett 2007-ben… „Kicsit vacilláltam, hogy kommunikációra menjek vagy magyarra, aztán az előbbi mellett döntöttem. Érdekesnek tűnt, milyen világ húzódik meg a média mögött.” Három év múlva mégis nyelvészettel kezdett foglalkozni.
Két fordulópontot tart számon. „Az első, még gimnazistaként, az OKTV volt, mert akkor gondoltam először arra, hogy talán valami ilyesmi az én területem. A második, amikor az egyetemen a nyelvművelő mozgalom mellé sodródtam.” 2009 óta ugyanis a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda munkatársa, immár vezetője… És mert irodavezetője továbbá a tehetségekkel foglalkozó Bolyai Műhely Alapítvány önképző körének is, hát húszas évei közepén, ahogyan önmagát minősíti, átlépett a tudományszervezés szintjére. Szervezés? „Tudni kell az embernek leosztani a feladatot… Olyan emberekkel körülvenni magát, akik megcsinálják…”
2010-ben újságírói, 2012-ben magyar szakos bölcsészdiplomát szerzett. Most harmadéves doktorandusz. „Valljuk be, a bölcsészek túlnyomórészt be vannak zárva a könyvtárba, de… a bölcsésztudás konvertálható!” Professzorát, dr. Balázs Géza nyelvészt idézi, kiegészítve avval, hogy használni is tudni kell a tudást! Sőt menedzselni, mert szerinte más tudni valamit, és más tudni eladni…
Milyen ember? Olyan, aki mind e napig figyel arra, hogy a kézírása szép legyen. És aki közben a helyesírásról azt gondolja, annak egyfajta önképző folyamat következményének kéne lennie… És milyen ember szeretne lenni? Elsősorban tanár. Tanár, aki gyakorlati nyelvművelő. Tanár, de mellette színész is, szónok is, hiszen valamikor drámakörös volt, szavalóversenyek rendszeres résztvevője… „Az ember ne legyen önző. Tudjon adni másoknak. De mégis önzőnek kell lenni - mosolyogja el magát -, különben elfogy a motiváció…”
És mire kell még figyelnie? „Meg kell tanulnom az időmet úgy beosztani, hogy legyen egy nap, amikor csak olvasok… Nem szabad elúsznom. Az idő a kulcs! Ahhoz is tehetség kell, hogy valaki jól bánjék az idejével…”
Mentor: Dr. Balázs Géza
A tudományok művelését olyan fiatalokra kell bízni, akik értik, hogyan lehet átadni a megszerzett tudást, egyéniségükkel képesek megragadni a hallgatóságukat. Nem baj, ha valamelyest értenek a művészethez, zenéhez, szavaláshoz, hiszen így még szemléletesebbé tehetik a munkájukat. A kulcs a példaadás: beszédben, viselkedésben, önművelésben és szakértelemben egyaránt.
Ha mindez megtalálható egy húszas évei közepén járó fiatalemberben, tanítványai jó kezekben lesznek.
