A Matehetsz egyik alappillére az egyéni tehetségsegítésre épülő tutor rendszer. Annak reményében, hogy a vírushelyzet elmúltával a hasznos, bevált eszközök, jó gyakorlatok beépíthetők lesznek az oktatási és egyéb tehetségsegítő projektek, intézmények mindennapi működésébe, megkérdeztük a tutorként már harmadik éve bizonyító, kiváló kollégát, Bodor Lillát: meséljen személyes tapasztalatairól, s arról, hogyan tudta a nehéz helyzet ellenére folytatni az egyéni tehetségsegítést? Hogyan működik a tutorált diák és a tutor kapcsolata?
Milyen körülmények, milyen indíttatás hozott a tutor rendszerbe?
Amikor értesültem a Matehetsz tutor programjáról, pont egy olyan élethelyzetben voltam, amikor sok változás történt velem. Akkor fejeztem be az irodalomterapeuta képzést az egyetemen és nagyon élveztem a fiatalokkal való foglalkozást ezen a területen és a tehetséggondozásban is. Második gyermekem is ekkor született, ezért is jó lehetőséget láttam a feladataim szabadabb beosztásában. A képzésről is pozitív emlékeim vannak, egy egészen új közösségbe csöppentem. Mivel régebben elsősorban kommunikációs feladatokkal és coaching-gal foglalkoztam, így újdonság volt számomra a pedagógusok közelsége és környezete. Úgy érzem, ez utóbbi sokban hozzájárult személyes fejlődésemhez.
Miben látod a tutor rendszer erősségét?
Különleges rendszer, ami országos hálózatként lehetőséget ad arra, hogy a tehetséges gyerekeket kompetenciafejlesztés céljából kiemeljük megszokott környezetükből. Ezt azért tartom fontosnak, mert ezek a gyerekek a saját környezetükben sokszor furcsának érzik magukat és szociálisan nem biztos, hogy könnyen be tudnak illeszkedni. A rendszer legnagyobb erősségét abban látom, hogy személyre szabott fejlődési lehetőséget biztosít minden tehetséges gyereknek. Mi, tutorok igyekszünk mélyen megismerni tutoráltjainkat; kicsit olyanok vagyunk, mint a szülők, csak kevésbé elfogultak. Fontos, hogy folyamatosan nyomon kövessük, mire van szüksége a gyerekeknek. Számukra jelentőséggel bír például, hogy a program keretein belül találkozhatnak más, hozzájuk hasonlóan különleges gyerekekkel, akiket a tutorok elfogadnak és támogatnak erős és fejlesztendő területeikkel együtt. Az én tutoráltjaim azt jelezték vissza, hogy mindezek következtében, egy év múlva – a program letelte után - sokkal nagyobb önbizalommal távoztak, mint amilyennel közénk érkeztek.
Mitől különleges ez a rendszer?
Nagy segítséget jelent tutori munkámban a Matehetsz által nyújtott szakmai háttér. Előfordult már, hogy bizonyos gyerekekhez pszichológus segítségét kellett kérni, másoknak tanulási problémáik akadtak vagy pályaorientációs tanácsadásra volt szükségük. Még nem találkoztam olyan problémával, amivel ne fordulhattam volna a Matehetsz munkatársaihoz. Amit még kiemelnék az a tutorok közötti kapcsolat, mely az utóbbi időben egyre erősebbé vált.
A tutoráltak mit gondolnak a rendszerről?
Tapasztalatom szerint bármilyen jól próbáljuk számukra megfogalmazni, miről szól a rendszer, mikor találkozunk velük kiderül, hogy inkább csak feltételezéseik vannak arról, mi is lehet ez. Ennek oka talán a rendszer egyediségében rejlik. Elsőre minden gyereknek furcsa, hogy a tutor-tutorált viszony mellőzi a frontális oktatás jellemzőit, sokkal inkább a mellérendeltséget hangsúlyozza ki. Szokatlan számukra, hogy itt semmi sem kötelező és van választási lehetőségük. Idővel megértik, hogy pontosan annyit tudnak kivenni a rendszerből, amennyit ők maguk beletesznek. Az első pár hónap elteltével értik meg igazán, hogy miről szól a program, addigra megérzik a közös munka jelentőségét. Határozottan pozitív visszajelzéseket szoktunk kapni tutoráltjainktól. A gyerekek saját bevallásuk szerint a többi tehetséges gyerekkel való találkozásból és a tutorral való közös foglalkozásokból profitáltak leginkább.
Mi a rendszer legnagyobb értéke?
Véleményem szerint a program legnagyobb értéke abban rejlik, hogy a tehetséges gyerekek személyre szabott támogatást kapnak, így a szakmai képességeik mellett a személyiségük is fejlődik, és ezzel együtt megnő az önbizalmuk is.
Hány tutoráltad van?
Tavaly hét tutoráltam volt, akik középiskolások voltak. Idén, 2020-ban négy tutoráltam lesz, akik általános iskolások, így feltételezem, hogy több lesz velük a tennivaló. Ennek oka talán, hogy koruk miatt szorosabb kapcsolattartás indokolt a szülőkkel és a pedagógusokkal egyaránt.
Említsük meg az IKT eszközök használatát! Van egy kis disszonancia aközött, amit eddig sulykoltunk pedagógusként az általános iskolás diákoknak, azaz szabjanak határt az elektronikus eszközök használatának, nem elegendő egy videó megnézése, olvassák el a tankönyv teljes szövegét, stb… Ehhez képest, most a digitálisan elérhető tudás, ismeret megszerzésére millió útvonal adódik, szinte rázúdítva a tanulókra a nagy mennyiségű ismeretet. Mi a helyzet a tehetségsegítéssel e téren? Milyen változásokat okozott nálad a veszélyhelyzet a tutoráltakkal való kapcsolattartást illetően?
Az első hetekben nem okozott problémát, hiszen a diákok hozzá vannak szokva az elektronikus kapcsolattartáshoz egymás között is, tehát szívesen beszélgettek velem Skype-on keresztül. Később online csoporttalálkozót tartottunk, ami szintén jól sikerült. Egy idő után viszont azt vettem észre, hogy a gyerekeknek kezd túl sok lenni a számítógép előtt töltött idő, hiszen hetek óta már minden információt azon keresztül kaptak. Ezért bármilyen izgalmas feladatot is hoztam nekik, nem sokban különbözött a helyzet az egész napos házi feladat írástól. A fiatalok maguktól vezettek rá, hogy most sokkal több kötetlen beszélgetésre van szükségük, amelyben megoszthatják érzéseiket, gondolataikat, esetleg szorongásaikat a kialakult helyzettel kapcsolatban. Természetesen eközben fejlesztő tevékenységek is folytathatók, de a mentális támogatás és a jó hangulatú beszélgetés most talán a legfontosabb. A helyzet szintén pozitív hozadéka, hogy a tutor társakkal még jobban megerősödött a kapcsolatunk. A regionális vezető tutorunk kezdeményezésére rendszeres online találkozókat tartunk, ahol a jól működő gyakorlatokat, feladatokat éppúgy megosztjuk egymással, mint akár a digitális eszközökre vonatkozó tudásunkat, nem mellékesen mi is kicsit ventillálhatunk egy támogató közegben.
Mi a tapasztalatod a tutoráltak szüleivel?
Az eddigi tapasztalataim pozitívak, első alkalommal mindig a szüleik jelenlétében találkozom a gyerekekkel. Többnyire a szülők számára is kicsit homályos miről szól a rendszer, de nagyon pozitívan állnak hozzá, bizakodók és hálásak. Igyekszem úgy végezni a munkámat, hogy a szülők elvárásai is teljesüljenek, ezt az elején mindig feltérképezem.
Tutorként milyen kötelezettségeid vannak?
A program indulásakor – februárban – először levélben keresem meg a tutoráltakat, majd ezt követi a személyes találkozás. Az első találkozón mindig egyszerre találkozom a tutorálttal és szülőjével. Utána legalább havi egyszer találkozom a gyerekekkel, ez lehet személyes vagy virtuális. Évente 4-5 alkalommal kerül sor csoportos találkozóra, amiket folyamatosan adminisztrálok. Ezen kívül a tutoráltak fejlődését is éves szinten dokumentálnom kell. Szakmailag hozzájárulok a fejlődésükhöz, szervezek nekik programokat, beszélek a tanáraikkal. A gyerekeknek lehetőségük van megpályázni ösztöndíjat, valamint a nagyobbak táborozhatnak, a kisebbek pedig önismereti hétvégén vehetnek részt.
Mi lesz a személyes, illetve a csoportos találkozók, programok sorsa idén nyáron?
Reményeink szerint az alkalmakat egy későbbi időpontban pótolhatjuk majd.
Hogyan tartod a kapcsolatot korábbi tutoráltjaiddal?
Fel szoktam köszönteni őket a születésnapjukon, illetve, ha megkeresnek, hogy szeretnének velem találkozni, arra is biztosítok lehetőséget, egyénileg. Ha találok nekik való programot, megosztom velük, hogy tudjanak róla. Gyakran eszembe jutnak, hiszen nemcsak én segítettem őket a fejlődésükben, hanem ők is rengeteget adtak nekem.
fotó: Bodor Lilla és az általa tutorált fiatal tehetségek, 2018.
