Egy év alatt elvégezte az első két osztály anyagát, és rögtön versenyeken is indult, mindkettőt meg is nyerte, ha már úgyis ott volt. Akkoriban hatéves kortól lehetett csak zeneiskolába járni, így csak létszámon kívüli növendékként vehették föl. A család Egerből Budapestre költözött. A Tóth Aladár Zeneiskolában folytatta a zongoratanulást, Aszalós Tünde tanárnőnél; aztán nyolcévesen felvételizett a Zeneakadémiára, kilencévesen kezdte ott tanulmányait a rendkívüli tehetségek osztályában. Az intézmény történetének egyik legifjabb növendékeként rohangált a patinás épület folyosóján...
Az iskolát magántanulóként végezte, meséli Ádám. Most, miközben végzi a gimnáziumot a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolában, készül a művészpályára. Mert a zongorának nincs konkurenciája – na jó, néha a számítógép, de a komputer sosem veszélyeztette komolyan a pályaválasztást. „A zongorázásban az tetszik, hogy olyan sokfélét lehet rajta egyszerre kifejezni. Sok szólamot meg lehet szólaltatni rajta. Rengeteg érzelmet. És ennek a hangszernek a legbővebb a hangzása. A zongorán kívül más hangszer nem vonzott soha annyira. Kisebb koromban írtam néhány művet, mostanában nem volt rá időm, de azt még el tudom képzelni, hogy zenét írjak... Lisztet, Debussyt és Grieget szeretem mostanában a legjobban, főleg Liszt áll közel hozzám”.
A nagy példakép Cziffra György, de szereti Glenn Gouldot, Vásáry Tamást is, és a családban is akad példakép: nagybátyja, Balázs, aki a weimari zeneakadémián tanít, de ha Pesten van, meghallgatja, és jó tanácsokkal látja el unokaöccsét. Nagyon hálás tanárainak, Keveházi Gyöngyinek és Várjon Dénesnek, ezen kívül Szentpéteri Gabriella és dr. Dominkó István zongoraművészeknek, akiknek szintén sokat köszönhet.
Napi négy-öt órát gyakorol, élvezi a gyakorlást. Jó versenyző, szívesen szerepel, és szeret küzdeni is. A vizsgákért mérsékelten lelkesedik, de ha ki kell állnia közönség elé, az nagyon lelkesíti. „A versenyen ismeretlenek hallgatnak, felszabadultabban tudok játszani.” Koncerten végképp semmi izgalmat nem érez. Nagy családi muzsikálásra sajnos ritkán kerül sor, olykor azonban mégis összeülnek örömzenélésre.
