Tizenhárom éves korától készül tudatosan a pályára. Hosszú évekig csak a rajzi alapokat tanulta, na meg a „kockológiát”, napi öt-hat órában. Később anatómiát. „Fárasztó, meg helyenként unalmas, de minden későbbinek ez az alapja” – mondja. Csak akkor állt elő saját arcával, stílusával, amikor arra késznek érezte magát. Így aztán festményein az avatatlan szem is látja: tanult, hozzáértő kéz munkái.
Biológus nagyapja fotói adták az első inspirációt és témát a festményeihez. A sorozat több képét Dél-Afrika magyarországi nagykövete vásárolta meg és vitte magával. Viktória akkor a Képzőművészeti Egyetem másodéves hallgatója volt. Már akkor tudatosan fordult a figurális festészet felé, elveti az absztraktot. „A figuralitás korlenyomat is egyben azzal, hogy lehetőséget ad a kor dokumentálására. Az absztrakció ezt nem adja meg” –magyarázza. Ezt követik a vízzel kapcsolatos portrésorozatai, így a vízilabdás, a strandos képei, a babaúszás. Imádja a vizet - gondolnánk. De nem, ellenkezőleg: fél a víztől, és ezt fordította át sikerbe. „Gyerekkori trauma miatt nem szeretek úszni, ezért a strandokon jobb híján az emberek vízhez való viszonyát figyeltem. Az ebből készült sorozatom nagy sikert hozott.” Kevés pályatársa mondhatja el magáról, hogy a Kogart Galéria állandó művésze. Nyitott szemmel jár. Folyamatosan tartja a kapcsolatot művészbarátaival, vevőkörével, fontos megnyilvánulási formának tartja az internetet is. „A munkám nemcsak a festésből áll, muszáj a műtermen kívül is kapcsolatot tartani a világgal, és több területre rálátni egyszerre. Fontosak a szervezési feladatok, menedzsment és a kommunikáció” - mondja. Mindebben segíti a BKF menedzseri kurzusán megszerzett tudás is.
Talán ezért találnak rá a társművészetek is. Több filmes produkcióhoz kérték kölcsön festményeit, de tervezett már pólókat is. A Kossuth Kiadó felkérésére pedig könyvet is illusztrált. A kiadványban mintegy 100 fekete-fehér akvarellje jelent meg. 2011-ben a brit trónörökös, Károly herceg érdeklődéssel, elismerően nézte végig Szunyoghy Viktória interaktív festményeit a Millenárison megrendezett Frekvenciák című kiállításán - jóllehet nem ezért ment a helyszínre.
Huszonkilenc éves. Nem tudni, még hány ötlet van a fejében. Arra a kérdésre, hogy mi lesz vele húsz év múlva, gyorsan, határozottan válaszol: „hát festek”.
